43.

Pénteken kettőkor leszakadt az ég. Már dél óta érezni lehetett a levegőben a feszültséget, a diákok megvadultak és mintha kitapinthatatlan elektromosság lengte volna be a teret. Vastag, tömött felhők érkeztek délnyugati irányból, az égbolt vagy két kilométerrel lejjebb ereszkedett és az iskolaudvar kezdett elsötétedni. Majd felgyorsultak a dolgok. Az első széllökés betolta az osztályterem mindkét lengőajtaját, majd kicsapott több behajtott ablakot. Szó szerint végigsöpört az termen magával ragadva az asztalon heverő lapok, beadandók vagy házi dolgozatok közül néhányat és kiköpte őket a szemközti fára. A gyerekek egy része megrémült, mások videózni kezdték az eseményeket. Öt percig mindenki csak rohangált az osztályban. Egy csoport srác interjút csinált velem, hogy mit szólok a világvégéhez. Az eső tizenöt percig úgy szakadt, mintha locsolócsőből nyomatták volna. A vízcseppek becsaptak egészen az ajtókig, pedig azokat öt méter széles, félig zárt oldalú folyosó választotta el az épület szélétől. A csatornahálózat nem bírta nyelni a vizet és hamarosan húszcentis tó állt a lebetonozott gyülekezőtéren. Többen csurom vizesek voltak. Négykor ismét kisütött a nap, a víz javarészt felszáradt és már csak a levegő magas páratartalma emlékeztetett a pár órája történtekre.

Thaiföld középső régiójában, ahol Bangkok is fekszik, három évszakot lehet elkülöníteni. Ezek a tél, a nyár és az esős, avagy az egyszerűség kedvéért a meleg, a nagyon meleg és a vizes. Az első novembertől februárig tart és talán csak az európai mintát követve hívják télnek. Igaz, hogy hidegebb van, mint általában, a hőmérséklet akár plusz húsz fok alá is eshet – és ilyenkor egyesek még pulóvert is húznak – de ezek közül egyik sem indokolná a tél elnevezést. Ezt követi a márciustól júniusig nyúló nyár. Ilyenkor alig esik és a 36-38 fokok sem ritkák. A városi betondzsungelben gyilkos hőség tombol. A kört bezáró harmadik pedig az esős évszak, ami a júliustól októberig ível át. Gyakoriak a heves esők, ilyenkor éri el a várost az Indiai-óceán felől fújó délnyugati monszun. A szél, ami a páradús légtömegeket hozza. Dióhéjba préselve a következő zajlik: a forró, nyári hónapok alatt a szárazföld sokkal jobban felmelegszik, mint a tengervíz. A felszálló meleg levegő alacsony légnyomású területeket hagy maga alatt. Ide áramlik be a tenger felől érkező és nedvességgel telített monszunszél. Ez szakad le ilyenkor.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ebben a négy hónapban egész nap vagy minden nap esik. Sokszor süt a nap, a hőmérséklet is csak éjjel esik 28 fok alá, viszont a páratartalom gyakran egy fedett uszodáéhoz hasonlatos. Két monszunnyi időt töltöttünk az országban, így nagyjából sikerült kitapasztalnunk azt. Nagyjából, mert ereje és intenzitása évről évre változik. Nagyon ritkán ébredtünk olyan reggelre, hogy esett. Akkor is csak inkább szemerkélt. Az esernyőt már nem olt érdemes összevizezni miatta. Délelőtt általában semmi, majd kora délután kezdtek el gyülekezni a felhők. Puffadtak, gomolyogtak, szürkült az ég alja és opálossá vált a panoráma. Hamarosan nyugati irányban kiszakadt a paplan és mint óriási kerti zuhanyrózsából ömleni kezdett a víz. Szemmel követhetően közelítettek a hajszálvékony függőleges csíkok, míg csak meg nem jelentek az első cseppek az ablakon. Majd több milliárd követőjük a környéken.

Az első évben ez menetrendszerűen háromnegyed négykor, tizenöt perccel hazaindulás előtt kezdődött. Nem egyszer eláztunk, mint a mosogatórongy, míg megtanultuk, hogy nem érdemes szembeszállni vele. Hacsak nem a strandról vagy egy söröző elől való az ernyőnk, mert a kicsi csupán az elemek csillapodása után segít. Percek alatt hatalmas mennyiségű víz esett le. Az alacsonyabban fekvő mellékutcákban néhol lábszárközépig ért a víz és az iskolaudvar is tóvá változott. Ilyenkor az alacsonyabban fekvő hátsó kijáratnál burkolóelem-szigeteket pakoltak le, azokon lépegetve hagytuk el az intézményt. Az élet esőben sem áll meg, maximum kicsit lelassul. Itt ehhez a menetrendhez szoktak hozzá. A kocsik néhol kerékközepéig gurulak vízben, a motorosok néhányszor használatos vékony műanyag esőkabátot húznak és végre funkciót kapnak a rossz minőségű bukósisakok is. Ha valaki bőrig is ázik, általában nem csinálnak belőle nagy problémát. Rövidnadrágban, pólóban jól is esik egy kis felfrissülés. Aki pedig félti a ruháját és sajátját éppen otthon felejtette, minden sarkon kapni esernyőt. Virágzó üzletág ez, nemcsak zuhogó esőben, de erős napsütésben is szükség van rájuk. Légkondicionált buszra azonban nem érdemes elázva felszállni, mert két megálló alatt könnyen meghűlhet az ember.

Néha a délutáni eső nem akart leesni. Fújt a meleg szél, néhány csepp itt-ott, az ég már olyan, kontrasztos, mint egy barokk mennyezetfreskó, se semmi. Távoli dörgéseket hallani. Vacsora közben besötétedik és az ember már nem tudja levenni a szemét az égről. Szurkol az esőnek, annyit küzdött már. Olyan ez, mint egy kínosan elhúzódó előjáték. A levegő teli van feszültséggel. Majd egyszer csak elfordítanak odafönt egy kart, elkezdenek cikázni a villámok és mintha késsel vágtak volna fel egy hatalmas léggömböt, kiszakad a víz.