becenevek

34.

Másfél év tanítás után már minden gond nélkül soroltam a 2/11-es osztály első sorában ülő diákok beceneveit: Fern, Prang, Bank, Jeans, May és Peach, azonban még mindig zavarba jöttem, ha ha valaki Kamonlachat Tungprasurt (Fern) vagy Natnicha Tupwanan (Prang) nevű diákok után érdeklődött. Ilyenkor előkerült az osztálynévsor és megindult a névvadászat. Nagyon praktikus, hogy itt a hosszú hivatalos mellett mindenkinek van egy könnyen megjegyezhető, rövid beceneve is.

A thaiok teljes nevüket csak hivatalos helyzetekben használják. A keresztnevek általában szanszkrit eredetűek és kivétel nélkül valami pozitív dolgot (hosszú élet, boldogság) jelentenek. Létezik egy utónévkönyv, amiből a gyerek születési időpontja, várható neme és egyéb közrejátszó körülmények alapján a szülők ki tudják választani az olyan széphangzású neveket, mint Waratchaya (Mindenben Győztes) vagy Thanwarat (Sikeres Nő). Az ezek mögé kerülő családnevek pedig csak megkülönböztetésül szolgálnak.

A születéskor kapott becenév általánosan egy vagy két szótagos és tükrözi a thaiok játékosságát. Informális esetekben, családi, baráti körben használatos. Sok esetben beszélő név is, azaz hordozza a viselője valamilyen áhított vagy tényleges karakterét. A legtöbbnek megvan a maga története. Ez jó beszélgetésindító is lehet. Kérdezzük meg valakinek a becenevét és annak a jelentését. Biztosan boldogan mesél majd magáról és sok személyes dolgot megtudhatunk az egyénről. Sok becenév egyszerű, hétköznapi szó, így annak jelentését mindenki megérti. Számtalan esetben a baba valamilyen külső jegye alapján, Lek (Kicsi), Fat (Kövér), történik a névadás. Ez persze az idő múlásával átalakul, így lehet az, hogy az 1.90-es kosarast Lek-nek, a motorjával együtt 70 kilót sem nyomó taxist pedig Fat-nek hívják. Egyes babonás vélemények szerint a becenév elrejti a gyerekek igazi, tradicionális nevét, ami egyébként felkeltené a rossz szellemek érdeklődését.

A beceneveknek két fő fajtája létezik. Egyik az utónév rövidített verziója, a másik pedig egy attól teljesen különböző, kitalált elnevezés. Ez utóbbi a gyakoribb. Ilyenkor sokszor felpörög a szülők fantáziája A kreatív becenévalkotásnak szinte semmi nem szab határt, lehet az egy rövid thai vagy külföldi (angol, kínai) szó. Valamelyik még névnek sem tűnik, így komoly bajban lehetünk, ha egy kisebb társaság tagjainak nevét kell fejben tartanunk: Fong, Prem, Donut, Yok, Non, stb. Kiválasztásuknak, megalkotásuknak három gyakori módja létezik: 1) pozitív jelentésű szavak, 2) az apa és az anya nevéből gyúrnak össze egy harmadikat, 3) olyan dolgok, amit a szülők szeretnek. Lehet az étel, ital, gyümölcs, állat, vagy hely neve, esetleg egy kedvenc hobbi vagy filmszínész. Az iskolaévek alatt néhány gyerekre új becenevet ragaszthatnak az osztálytársak. Ez általában valamilyen külső jegy alapján történik (üvegszemű), és néha egészen durva változatokba is átcsaphat. Ezzel húzzák és cukkolják egymást. Sokszor felírják a táblára, majd mikor a célpont észreveszi, megindul az eszeveszett kergetőzés és a harc a szivacsért.

A változatosság érzékeltetésének kedvéért kategóriákba szedve szeretnék néhány példát is hozni:

szavak a természetből |Fon – Eső, Fah – Ég, Mek – Felhő|

állatok |Nok – Madár, Moo – Disznó, Poo – Rák, Gop – Béka, Tao – Teknős|

gyümölcsök |Peach – Barack, Som – Narancs|

drágakövek |Mook – Gyöngy, Yok – Jáde|

autómárkák |Benz|

italok |Pepsi|

intézmények |Bank|

stb. |Art – Művészet, Dream – Álom, Atom|

Soknak megvan a maga története. Egyik nap végigkérdezgettem néhány diákot miért is az a beceneve, ami.

Atom – fiú, 1995-ben született, amikor sok volt a kísérleti atomrobbantás. Állítólag az apja ezért adta neki ezt a nevet.

Benny – lány. Édesanyja nagyon szerette a Benny fantázianevű amerikai jégkrémet.

Kan – lány. A szó a szeptember hónap thai rövidítése, ő pedig akkor született.

Music – fiú, az anyja szeret zenélni.

Opal – fiú. Szerdán született, és a nap drágaköve az opál. Egyébként lányok közében sokkal elterjedtebb ez a név.

A beceneveket sokkal gyakrabban használják, mint a hosszú hivatalos nevet. Gyorsan hozzá lehetett szokni, fél év után már minden természetellenesség nélkül szólítottam fel az órán Eső-t, Benz-et, Medvét-t, Egy-et, Drágakövet vagy szóltam rá Ohm-ra – aki nem csak nevében hordozta az ellenállást – hogy üljön már le és legalább a könyvét nyissa ki.