32.

Másfél év bangkoki tartózkodásunk alatt annyit sikerült felszednünk, amennyi hallás után ránk ragadt. Eljutottunk arra a szintre, hogy már fel tudtunk tenni a kérdés, de mit sem értünk vele, ha a válasz hosszabb volt egy szónál, vagy nem társult hozzá intenzív mutogatás. Ilyenkor maradt a mosoly és a kulcsmondat: nik noi pasa thai azaz csak kicsit beszélek thaiul. Mégis ha valaki helyzetből kiragadva csak azt látta, ahogy a sarki csirkésnél vacsorát veszünk, könnyen meggyőzhető volt, hogy beszéljük a nyelvet. Pedig nem csak. Csak utánoztuk. Talán azért is tapadt olyan nehezen, mert írása nem latin betűs, így nem ragadtak ránk lépten-nyomon a boltban, az utcán vizuálisan összegyűjtött szavak.

A thai nyelv, amit a népesség nyolcvan százaléka beszél, valahonnan a mostani Kína és Vietnam határterületéről származik. Tonális nyelv, azaz egy-egy szótag kiejtésének hangmagassága, illetve annak változása jelentés-megkülönböztető szereppel bír. Írott formája a 13. századtól él, szanszkrit és indiai alapokat követve alkották meg. Hasonlóan a thai konyhához, ennek is négy fő változata, dialaktusa van: déli, északi, észak-keleti és központi. Ez utóbbit bangkoki thainak is hívják, ez a standard verzió, ami a tévéből szól és amit az iskolákban tanítanak.

Az írott nyelv viszonylag sok betűt használ, 44 mássalhangzó és 15 alap magánhangzó variálódik. Ez utóbbiak ráadásul kettős, hármas hangzókká kombinálódhatnak tovább. A magyarhoz hasonlóan balról jobbra haladva írnak, azzal a különbséggel, hogy ők nem tördelik szavakká és mondatokká a szöveget, hanem nagyjából folyamatosan írják egymás után a betűket. Nincsen mondatkezdő nagybetű vagy befejező írásjel sem. Néhol ugyan vannak kis rések ebben a masszában, mégis egy szöveggel teleírt oldal úgy néz ki, mintha a világ leghosszabb szavait másolták volna sokszor egymás mögé. Valaki azzal magyarázza a kis szüneteket, hogy ott fáradt el és pihent meg az író.

A thai nyelvtan viszonylag egyszerű, nincs igeragozás, nincsenek személyragok, névelők, nincs nyelvtani nem vagy többes szám. Ami viszont nehéz, az a tonalitás. Ez azt jelenti, hogy nem elég megtanulni egy szót, hanem pontosan tudni kell a hozzá tartozó hangsúlyozást is. Mert attól függően, hogy alacsony, középső, magas, eső vagy emelkedő tonalitású a szó, mást és mást jelenthet. És ha valamit rosszul mondunk, abból keveredések is lehetnek. A suwai szó, amit én minden tónusba ugyanolyannak hallok, egyik jelentése: szép/gyönyörű. Azonban nagyon kell vele vigyázni, mert egy számomra megkülönbözhetetlen kiejtési dimenzióban valami nagyon csúnyát is jelent. És habár többször megkértem a diákokat, hogy tanítsák meg a különbséget, valahogy nem sikerült ráéreznem a dologra. Csak a csúnya szó jött ki a számon.

Habár a számokat thai karakterekkel is kifejezhetjük, gyakran használják az arab verziót. Ez több okból is jó. Egyrészt nem kell találgatnunk, melyik a mi buszunk, lakásunk vagy emeletünk, másrészt legalább ezt megértjük egy kiírásban, a piacon vagy figyelmeztetésben.

A jó modor nagyon fontos a thaiban. Habár a kérem szót hozzánk képest elenyésző mértékben használják, a köszönöm helyett pedig sokszor egy mosoly is megteszi, másképpen illedelmesek. Van egy szótag, férfiak esetében a pattogós khap, nők esetében a lágyabb ka, amit jelentéssel ugyan nem bír, de a másik fél iránt tanúsított tiszteletünket hordozza. Mondatok vagy tagmondatok végére illesztik azt, vagy a másikat hallgatva ismételgetik, hogy igenis értettem, vagy figyelek rád, követem, amiről beszélsz.

Kerestem néhány érdekes közmondást, ahol a nyelv játékossága mellett a mienktől különböző kulturális és környezeti hatásokat is megfigyelhetjük. A thai kifejezést annak magyar megfelelője követi a listában:

megmenekülni a tigristől, belebotlani a krokodilba – csöbörből vödörbe

hegedülni a vizibölénynek – gyöngyöt szórni a disznók elé

kókuszt vinni a gyümölcsöskertbe – vizet hordani a Dunába

sír, mint teknős a parázson – sír, mint a fába szorult féreg

A csúnya beszéd itt is ugyanúgy hozzátartozik mindennapokhoz, mint máshol. Az általános nemiség, ürülék, férfi-női testrészeket, szexualitás és családtagok említése mellett azonban találni néhány olyan érdekes szófordulatot is, mint például a tegyél magadévá egy krokodilt vagy háljál kacsával.

Szinte alig beszéltünk thaiul, de annyit igen, hogy ezzel elismerő mosolyt vagy vigyort csaljunk az angolul egyáltalán nem beszélő helyiek arcára. El tudtuk mondani egy külvárosi piacon, hogy mit kérünk, hogy a sörhöz hozzanak jeget és a sült csirkecombot ne vágják apró darabokra. Megtanultuk a számokat, így tudtunk alkudni is. Meg tudtuk kérdezni hol a vécé, tudtuk a gyakran vásárolt gyümölcsök és ételek nevét is. El tudtuk mondani a taxisnak hova megyünk, merre forduljon, hol tegyen ki. S ha mégis átugorhatatlan nyelvi szakadékhoz érkeztünk, megtanultunk nagyon széles, fogalmam-sincs-mit-tetszik-mondani nézéssel mosolyogni.