30.

Narancssárga, egyen-mellényt viselő motorosok suhantak el mellettünk nap mint nap az iskola hátsó bejáratához vezető kis mellékutcában. Odafele egy, néha két diák is ült a vezető mögött, visszafele általában senki. Mi is utaztunk párszor motoros taxival. Nem itt, szélesebb utakon. A száguldásra emlékszem. Meg arra, hogy kapaszkodom az ülés mögötti fogantyúba és a kanyarokban próbálok nem jobban oldalra dőlni, mint a kormányt markoló ötvenöt kilós férfi. Arra, hogy az autók közti kacsázás vagy a padka meg a fekvőrendőr széle közötti rés kicentizése néha összerándította az ember gyomrát.

A motoros taxik a bangkoki közlekedés legegyszerűbb, de talán legfontosabb elemei. Nélkülük végérvényesen bedugulna vagy leállna itt az élet. Használják őket rövid távon, a buszmegálló, a metróállomás és az otthon vagy piac között, valamint hosszabb távolságok megtételére is. Amikor beáll a forgalom és már eleve késésben vagyunk, ha nincs időnk a busz vagy a taxi csúcsforgalomban lassú kényelmére és gyors izgalomra vágyunk. Ha a reggeli kávé nem ébresztett fel és jól esne egy adrenalin-fröccs.

A taxikkal vagy a tuk-tukok többségével ellentétben a motoros taxisok nem cirkálnak az utakon utasokra vadászva, hanem forgalmasabb helyeken, bekötőutak elején vagy végén, zsúfolt plázák előtti metrómegállóknál vagy a magasvasút lábánál, csoportokba verődve várják a kuncsaftokat. A sofőrök rikító mellényt viselnek, a hátukon egy azonosító számmal és a környék nevével, ahol dolgozhatnak. Így nem lesz keveredés.

A reggeli és az esti csúcs idején sorba kell állni értük. Néha félszáz méteres, türelmesen várakozó ember-csík is összegyűlik egy-egy ilyen drosztnál, amit a motorok, mint kaptár és virágos rét között száguldozó sárga méhek, viszonylag gyorsan elszállítanak. Első látásra a dolog egészen kaotikusnak tűnik, kerekek kanyarognak keresztbe kasba, utasok szállnak le és fel, mégis valamilyen számunkra ismeretlen erő összetartja és működteti a rendszert. A nagy pörgések között, a déli órákban, mikor kevés a fuvar, a sofőrök általában egy árnyékos helyen hűsölnek. Bárhol is működjenek, mindig van a közelükben egy fából összetákolt pad, néha kopott fotel vagy akár egy napernyő alatt tartott tévé. Sokszor van egy eldugott utcai irodájuk is, egy fatáblával, amin a sofőrök képe és kulcsok lógnak. Valamint a környékbeli úti célok és a hozzájuk tartozó árak listája. A hosszabb fuvarok díja általában alku tárgyát képezi. Kicsivel drágább, de sokkal izgalmasabb, mint a taxi.

Mivel a legtöbb nő szoknyában jár dolgozni, így ők nem lovagló ülésben, hanem féloldalasan ülik meg az a járművet. Még olyan helyzetekben is, amikor az ember komolyan elgondolkodik azon, hogy inkább szorosan átkarolja az előtte ülő sofőrt, minthogy lesodródjon a gépről. Mintha nem lenne bennük félelemérzet. Nem egyszer láttam robogás közben kis kézitükrébe bámuló, sminkelő utast.

Csúcsforgalomban tényleg gyorsan célba repít a motoros és még élvezetes is lehet az utazás, ha az ember elfogad pár dolgot: aki a kormányt tekeri tudja mit csinál és valószínűleg sokkal nagyobb bangkoki vezetési tapasztalattal rendelkezik, mint mi. A sorban álló kocsik között ügyeskedve, az út szélén, néha a járdán, vagy ha kell egy darabig három sávnyi gépjárművel szemben haladva ez természetesen nem könnyű. A piros lámpánál mindig előre furakodnak így elsőként rajtolhatnak tovább. Néha azt érzi az ember, hogy a kaszkadőr helyett neki kellett beugrania egy akciófilm komolyabb jelenetébe. Az egyirányú utcák, a rendőrök és a piros lámpák mind csak akadályozó körülmények ebben a ‘Juttassuk az utast minél előbb célba’ nevű társasjátékban.

Ha kinyílik előtte az aszfalt, a sofőr gondolkodás nélkül húz bele a gázkarba. Ez elsőre nagyon félelmetesnek tűnhet, főleg mikor a sűrűjébe visszatérve csak az utolsó utáni pillatatban lassít. Vannak bolondok is, akik félelmet nem ismerve pillanatok alatt kibillentik az embert a komfortzónájából. Ilyenkor érdemes megkocogtatni a vállukat, hogy itt tegyél le, most tegyél le. Természetesen minden alkalommal érdemes arra is figyelni, hogy se lábunk, se térdünk, ne lógjon ki jobban, mint a sofőré. Ami néha komoly mutatvány, de megéri, mert egy szűkebb fordulónál a kisebb testekhez szokott sofőrök lekerekíthetnek belőle pár centit. Ha rövidebb távon nem is, de szerencsére a hosszabbakra bukósisakot azért adnak.

 

Általában kedves és jópofa srácok a motoros taxisok, együtt mozognak, szoros közösséget alkotnak. Ha nincs munka, egymást ugratják, vagy zacskó halomba turkálva esznek valamit. Esténként sokukat valamilyen ismeretlen erő a whiskys standok közelébe gravitálja. Rossz nyelvek szerint nyolc után már nem érdemes bizonyos helyeken igénybe venni a szolgáltatásukat, mert annál már többet ittak, hogy biztonsággal betaláljanak két pár hátsó lámpa közti résbe.