Két nappal az indulás előtt elkezdtük a pakolgatást. Nem viszünk sok mindent, csak ruha kell, piperecikkek, egy hordozható kiságy, meg az egyéb, utazáshoz szükséges kellékek: iratok, pénz és repjegyek. Készülődésünket látva Sári is felvette polipos, egész testet fedő fürdőruháját és ment húzni a szandált, hogy akkor indulunk a tengerhez.
Akármennyire is készül rá az ember, a vége mindig kapkodás lesz. Valahogy képtelenség idejében elkezdeni a pakolást és a végén mindig jól jönne még egy fél óra. Ez most is így volt, pörgés az utolsó pillanatig. Aztán elzártuk a vízet, a villanyt és egy nagy zsákkal, egy kis zsákkal meg egy babahordó hátizsákkal kiléptünk az ajtón. A városban sietni kellett, aztán reptéri procedúrán már úgy mentünk keresztül, mint kés a vajon. Sári éppen elaludt volna, mikor ki kellett venni a babahordóból. Szerencsére jól viselte. Izgatott, rohangál, alig várja, hogy felszálljon a gép.