délelőtti kör az óvárosban

Hajnalban még esett, hangosan kopogtak a cseppek a szemközti házak bádogtetején, aztán mire befejeztük a reggelit elállt. Most láttuk először napfényben a várost. Nem is annyira szürke, mint amilyennek tegnap este tűnt, főleg ha az ember odafigyel az apró részletekre is: eldugottott, füstölőktől illatozó szentélyek, halakkal teli akvárium egy üzlet végében, vad színekben pompázó ovis székek, és a ruhaboltok szívárványszín arukészlete.

_mg_3035
már korán várják a vendégeket

A forgalom finoman szólva is kaotikus. Motorosok mindenütt. A 8 milliós fővárosban állítólag 5 millió van belőlük, ami könnyen hihető, mert még a csatornából is ők jönnek elő. Zebra talán csak azért van, mert volt festék, a rendőrlámpa meg azért, mert van áram, egyébként mintha ott sem lennének. Az úton pedig úgy kell átkelni, hogy elindul az ember, a járművek meg kikerülik. Csak tartani kell egy állandó tempót, hogy a közeledő járművek eldönthessék, jobbra vagy balra térjenek majd ki. Azért gyerekkel, babakocsival az első átkelés nagyon félelmetesnek tűnt, de lassacskán beleszoktunk. Figyelni kell a hangokra, mert a duda itt is azt jelenti, vigyázz, csak szólok, jövök.

_mg_3057
az átkelés olykor tartogat kihívásokat

Találtunk egy nagy boltot, ahol informálódtunk az árakat illetően, mert az utcán, sőt a legtöbb kis boltban sincsen feltüntetve mi mennyibe kerül. Az eladó rád néz, aztán sokszor mond egy összeget. Ha nem egyenesen a szemedbe mondja, vagy sokat vár, akkor biztos kummant. Érdemes alkudni, vagy ha nem szimpatikus az ár, simán otthagyni a helyet. Mert ha tegyük azt csak fogyasztás után kérdezünk rá a végösszegre, tuti hogy rendesen felkerekítenek majd.
A helyi fizetőeszköz a dong, amiből 80-at adnak egy forintért és 22000-egy dollárért, aminek következtében viccesen magas árakkal dolgoznak. Egy kis bagett az utcán 5000, egy kis korsó csapolt sör ugyanennyi, egy bármilyen főétel általában 30-35000, míg egy jobb minőségű poló 310000 dongot kóstál. Egy egyszerű pénzváltás után milliomossá válik az ember, amit aztán a nap végére simán el is szór.

_mg_3064
a Hoan Kiem-tó partján

Később kisétálltunk egy közeli tó partjára, majd annak csücskében találomra beültünk egy helyre kvázi ebédezni. Papaya salátát adtak vékony szeletekre vágott főtt és szárított marhahússal, némi mogyoróval megszórva, édes-savanykás szószban. Nom bo, azaz marha saláta. Nagyon friss és ízletes. Persze mindez utcaszinten, ovis székeken, pálcikával elfogyasztva.

_mg_3049
papaya és szárított marhahús saláta