A kompállomáson várakozva nézegettem a különböző szolgáltatók (más név alatt, de szerintem mindegyik ugyanazt kínálja: szállás, kocsi, egy napos kirándulások) kínálatát, amikor egyik helyről vadul integetni kezdett az ember. Odamentem, minden különösebb szándék nélkül kérdezgettem, szobaárakról, kocsibérlésről, amikor bekattant, hogy miért is ne lehetne kocsink pár napra. Egyrészt a szállások, amiket kinéztünk, jó 20 km-re vannak Kuah kompkikötőjétől, másrészt ha nem csak egy helyben szeretnénk ülni, kell a közlekedési eszköz.

Megalkudtunk a jóemberrel és másfél órás sima hajóút után a kikötővel szembeni gyorsétterem előtt vártuk a helyi kontaktot, aki a kocsit adja. Kis toporgás után meg is jött, elvitt az irodában (ami egy parkoló szélén felállított kempingasztal, szék és napernyő), s a kötelező papírmunka után útra is keltünk Viva típusú, kicsi, de kényelmes járgányunkkal. Móni vezetett, állítólag azért, mert habár ő is fél ekkora forgalomban kormányozni, sokkal jobban parázott volna, ha én ülök a volán mögé.

SZÁLLÁSVADÁSZAT

Két nap múlva ér véget a Ramadan (Malajzia muszlim ország révén érintett a dologban) és utána egy hét ünneplés következik. Kezdődik a Raja. Az emberek végre felszabadulnak a napközbeni koplalás terhe alól, utaznak (ezért nem volt vonatjegy sem), jókat esznek és lefoglalnak minden szállást. Így nem volt könnyű előfoglalás nélkül megfelelő szobát találni.

Aztán a harmadik helyen végre szerencsével jártunk, két napra volt üres szobájuk, a harmadikat meg majd megoldjuk valahogy.