Bako Nemzeti Park

A Santubong-félszigettől eggyel keletebbre fekvő kinyúláson található a világörökségi védelem alá eső Bako Nemzeti Park. Melynek központja, ahonnan a fél- vagy egynapos túrák sugárirányba kiindulnak, csak tengeri úton közelíthető meg. Ezért a tésztával és tojással gazdagított reggeli után beszálltunk a kis Vivába és cél a Bako Jetty, azaz a kikötő. Jegyváltás és a parkbelépő megváltása után már tereltek is a kakaóbarna folyón sorakozó motoros ladikok irányába. A mólón tábla figyelmeztet: vigyázat krokodilok. Pár éve állítólag elragadott itt egy kisiskolást egy zöld dög. Soha nem találták meg. Úgyhogy inkább nem nyúlkáltunk a vízbe, miközben lassan haladtunk a baloldalt házakkal szegélyezett folyón.

irány a nemzeti park

Ahogy az épületek eltűntek jött a mangróve, majd a nyílt víz. A tengeren csapatta tovább a kormányos, a part vonalát követve, ködbe burkolódzó, zöld hegyek ez egyik, párába vesző víztömeg a másik oldalon.

keksszel töltekezve

Aztán feltűnt egy széles part, balján kiszáradt facsoport derékig elmerülve, mögötte beton stég: megérkeztünk. Egy csoport turista és majmok fogadtak. Némelyik unottan fürkészett, mosok egymást tetvészték vagy figyelték lepottyan-e valami. Különösen kihegyezve a nylonzacskó vagy műanyagzörgésre. Óvatosan kerülgettük őket, ezek az emberi kaján elkurvult állatok gyorsan odakapnak. Egyik helyi vezetőtől később láttunk egy trükköt, hogy lehet őket távol tartani. Fekete műanyag kígyót tartott a tenyerén. Kicsit, de élethűnek tűnőt. A majmok messze elkerülték, félnek tőle, mint a tűztől. A központban aztán kinéztünk egy túrát, feliratkoztunk a nagy könyvbe és elindultunk. Sári a hátamon, közel az elalváshoz.

TÚRA A GERINCEN ÁT

A sárga jelzéssel illetett túrát választottuk: felvisz a parkon végighúzódó több gerinc egyikére, majd lefut egy elzárt kis öbölbe. Ahonnan vagy ugyanazon az úton visszagyalogolunk vagy hajóval átvitetjük magunkat egy másik öbölbe. Ahogy időnk engedi.

a sárga jelzés követtük

Negyed órával 12 előtt vágtunk neki, az utolsó hajó 3-kor hagyja el a parkot: azaz bő 3 óránk volt, hogy visszaérjünk a kiindulási pontra. Először vissza kellett sétálnunk a csónakkikötő irányába, el az egymást kurkászó majmok mellett, át egy fából ácsolt hídrendszeren a mangróvésen keresztül. Apály lévén eltűnt a víz, a sáros földön ezernyi vörösollós rák integetett. Nem nekünk, talán egymásnak. Mi egyébként is a másik irányba tartottunk: fel a dombra, köveken lépdelve egyre magasabbra. Gyökerekbe kapaszkodva és néha még össze is kellett húznom magam, hogy az alvó Sári be ne verje a fejét egy alacsonyabb ágba. A húsz perces hegymenetben leizzadtam, mint nyáron az aszfaltozó munkások. Végül kiértünk egy platóra, ahol először bokáig vízben gázoltunk az ösvényen, majd fapallókon lépdeltünk egy éppen száraz mocsár felett. Végül jött a sziklakiszögellés, ahonnan pompás kilátás nyílt az alattunk elterülő, két sziklafal közé ékelt tengerpartra.

kilátás a túra végén

 

Jobb szélén motoros csónakok várakoztak, fix árért ők vittek vissza a központi épülethez vagy egy másik öbölbe, ahonnan az már gyalogosan is elérhető. Hiába volt kakaószínű a sok felkevert hordaléktól a víz, nagyon jól esett belevágódni.

az üdítő és várva várt fürdés

esti fáradtság

Mivel idő hiányában több séta már nem fért bele, egyből a park főépületéhez vitettük magunkat. Útközben megálltunk pár sziklaformációnál, ahol szerencsénkre egy péklapátnyi teknős is felbukkant. Félénken és ahogy észrevette, hogy tátott szájjal bámuljuk egyből vissza is merült. A park előtti part látványosan megnyúlt, az apály majd száz méterrel szélesítette meg azt. Mint kiderült, az a csónak, amivel eddig is jöttünk, megy vissza a Bako Jettyhez. De mivel nem volt jegyünk, be kellett caplatni a főépülethez, hogy megváltsuk azt. A csónakból egyből bele a lábszárközépig érő vízbe, s mivel Sári is jönni akart, vittem őt is a kezemben.

aki vizen is járt

A partig, ahonnan futottunk, több száz méteren át. Hangosan nevetve az előttünk rohangáló rákokon. Fél órával később megérkeztünk a Jettyhez. Sári szemében könnyek. Nem azért, mert sajnálta otthagyni a partot, hanem mert jól lehordtuk. Az istenért sem volt hajlandó felvenni a motoros csónakban a mentőmellényt: ellenkezett, nevetett, ordibált és csapkodott. Helyre kellett tenni. Aztán bedurcizott és míg mi a kikötőben lévő kifőzdében ettünk, ő inkább puffogott magában.

kissé morcosan

Egyrészt fáradt volt, másrészt viszonylag sok csokis kekszet tolt a nap folyamán és a túlzott cukorbevitel felpörgette. Néha mintha nem is önmaga lett volna. Vigyázni kell a cukorra, mert habár amíg eszi a gyerek csendes, utána azonban kétszeres intenzitással adja magát. Aztán Kuching fele el is aludt és még a szálláson is húzta vagy másfél órán át. Amikor felébredt szent volt a béke. Egy darabig.