Három kisebb és egy nagyobb sziget fekszik KK közvetlen közelében (Gaya, a nagyobb, Sapi, Manukan és Mamutik a kisebbek). S mivel vasárnap volt, csatlakoztunk a helyiekhez és átruccantunk a legkisebbre: Mamutikra. Egyből reggeli után elsétáltunk a kishajókat indító kikötőbe és megváltottuk a jegyet, és már tereltek is az aktuális társaság járműve fel. Alig kellett várni, már úton is voltunk. A kormányos tolta neki veszettül, néha ráfutottunk egy hullámra, ami nagyott dobott a hajón, Sári hangosan nevetett, ahogy beletúrt a szél göndörödő fürtjeibe, majd kikötöttünk az első szigetecskén. Sárga föveny, pálmafák, sokan a vízparton. Jött a második, ahol ugyanez az emberekkel teli képeslapfotó várt. Aztán végre a mi megállónk következett.

Fa stég vezetett ki a szigetre. Jobbra, balra homokos tengerpart, mögötte fák, épületek. A vízben itt is sokan. A térdig érő tengerben színes mentőmellényt viselő ázsiaiak, fejükön búvárszemüveggel mozograk ide-oda. Nem sikerült kideríteni milyen céllal. Talán csak a vízzel ismerkedtek. Vagy a véletlenül oda vetődő halakat, esetleg egymás térdkalácsát tanulmányozták. A parttól úgy húsz méterre, ahol már elég mély volt a víz, bólyákon úszó kötél jelezet: itt kezdődnek a korallok.

És a bennük élő színes halak. Az eget szorványosan felhők borították, így a nap nem festette élénk színűre azokat, de még így is nagy élmény úszkálni felettük. És ami a lényeg, láttam Némót is. Csak hogy átadhassam neki Sári üzenetét. A tengeri rózsájából úszkált ki meg be, és olyannyira védte a területét, hogy amikor egy kicsit felé lendítettem a lábam, egyből támadásba lendült. Úgy meglepődtem, mint akire egy megvadult szentjánosbogár támad. Jól beijeszetett a kisöreg. Persze a harapás elmaradt én meg leléptem a csíkos házától. Újabb húsz méterrel kijjebb hirtelen leszakadt a tenger feneke és drasztikusan mélyülni kezdett a víz. Világosból sötét kékes-zöldbe váltott és a halak is eltűntek.

A nap folyamán a kiscsajt alig lehetett kicsalogatni a vízből. Mindenáron ott akart maradni, hogy köveket meg kagylókat gyűjtsön Némónak és családjának. Aztán egy zacskó keksszel és azzal az ígérettel, hogy átmegyünk a másik partra, végülis sikerült. A napon való tartózkodással azonban vigyázni kellett. Égetett intenzíven. A part fáinak napszakkal mozgó árnyékát követve próbáltunk menedéket keresni. Háromra aztán beállt az apály, a korallok java része kilógott a vízből és kitették a ne menj a vízbe (vigyázz a korallra és magadra) táblát. Vártuk a négyes hajót, ami amilyen sebesen kihozott, olyan gyorsan vissza is vitt a szárazföldre.