Egy fekete fóliával fedett menedéken ért minket az eső. Pillanatok alatt hatalmas hangzavar lett. Ordibálva beszéltünk, gyorsan egy kupacba halmoztuk a hálózsákokat, majd gyertyát gyújtottunk. Két napja, mikor Szumátrán landolt a gépünk még nagy vonalakban sem sejtettük, milyen élmények várhatnak ránk a közeljövőben.
Már 516 napja éltünk Bangkokban, az angyalok városában, amikor elkezdtem dolgozni ezen a blogon. És még 52 nap volt vissza, aztán továbbálltunk. Megvettük a repjegyet és a visszaszámlálás megkezdődött. A városban dolgoztunk, ettünk, közlekedtünk, nézelődtünk, ismerkedtünk és vásároltunk már majdnem másfél éve, és minden egyes nap vékony, de lekaparhatatlan filmrétegként rakódott ránk.
