A születéskor kapott becenév általánosan egy vagy két szótagos és tükrözi a thaiok játékosságát. Informális esetekben, családi, baráti körben használatos. Sok esetben beszélő név is, azaz hordozza a viselője valamilyen áhított vagy tényleges karakterét. A legtöbbnek megvan a maga története.
A Bangkok elnevezés, ahogy a thai fővárost mi ismerjük, a helyieknek nem sokat jelent. Csak akkor hívják így, ha külföldiekkel beszélnek róla. Egyébként szinte soha. Ugyanis nem ez a város hivatalos thai neve. Itt mindenki Krung Thep-nek, azaz Angyalok Városának nevezi ezt a több mint 10 milliós metropoliszt.
A szerelvényből kibámulva eltűnik a sokszor meleg csatornapárával és kipufogófüsttel telített utcaszint és elénk tárulnak a dominóként egymás mellett álló üveg-acél tömbök. Bangkok egy szürreális hely, ahol a múlt és a jelen, a gazdasági fellendülés és a szegénység ugyanúgy megférnek egymás mellett, mint a karácsonyfaizzókkal kivilágított leveses standok a magasvasút lábánál.
Óvatos becslések szerint is több mint negyedmillió kóbor kutya él Bangkok-szerte. A belváros üzleti, felhőkarcolókkal teletűzdelt részét leszámítva, melynek tisztaságára kínosan ügyelnek, szinte mindenütt ott vannak. Éjjelente csapatokban vonulnak, ehető dolgok után kutatva borogatják a kukákat, tépik szét a szagos nejlonkupacokat.
A thai sör jellemzően láger típusú, és habár számos külföldi márka is jelen van a piacon a fogyasztóközönség általában a hazai ízekre esküszik. A négy, szinte mindenhol beszerezhető márka a Singha, a Chang, a Leo és az Archa mellett számos olyan regionális sör is létezik, mint például a Phuket vagy a csak importra gyártott Bangkok.
A tv itt is a mindennapok szerves része, a legtöbb helyen egész nap villog. Ott van a kisbolt hátuljában, a fodrászüzletekben, a postán, de még a hivatali épületekben is ugyanúgy szórakoztatva a várakozókat, mint a dolgozókat.
A thai emberek nem csak enni, de ételről beszélgetni is nagyon szeretnek. Az ettél ma már (rizst) mondat thai eredetijének második jelentése köszönés: Hogy vagy, mi a helyzet? Az ételek és az étkezés egy mindenki által szenvedélyen űzött sport. Nincs időhöz kötve, éjjel nappal hódolhatunk neki, mert általában száz lépésnél többet nem is kell megtenni két árus között.
Thai kifejezés, jelentése: szórakozni. Ez az öt betű azonban ennél sokkal többet takar, magába sűríti egy nép életfelfogását is. Jól érezni magunkat, kellemesen eltölteni az időt, élvezetet vagy örömet meríteni valamiből. Az itt élő emberek mindennapjait átjáró filozófia egyszerű: az élet legyen móka és szórakozás. Mindenben ezt keresik, legyen szó kötelességről, szabadidőről vagy tanulásról.
A csípős papaya saláta a thaiok egyik nemzeti kábítószere. Szinte minden utcasarkon árulják, ízletes, frissítő és megunhatatlan. A régióban számos verziója létezik, valahol erjesztett hal levével, másutt savanyított és darabokra zúzott édesvízi rákkal ízesítik.
A kocsik néhol kerékközepéig gurulak vízben, a motorosok néhányszor használatos vékony műanyag esőkabátot húznak és végre funkciót kapnak a rossz minőségű bukósisakok is. Ha valaki bőrig is ázik, általában nem csinálnak belőle nagy problémát. Rövidnadrágban, pólóban jól is esik egy kis felfrissülés.
Több okból szerettünk 7-Elevenbe járni. Elsősorban, mert mindig kellemes hűvös van a fotocellás ajtó másik oldalán. Így akkor is érdemes betérni a kinti 35 fokból, ha semmire sincs szükségünk. Másrészt kiszámítható kínálatával mindig útba esik, és jól jön azon ritka alkalmakkor is, ha az utcai árusok még nem pakoltak ki, vagy már összeszedelődzködtek.
A főváros vonzáskörzetében sok olyan fél nap alatt megjárható hely van, ahol az ember ehet egy jót és nagyobb egybefüggő zöld terültet láthat. A Don Wai piac pont ilyen. A Nakhon Chaisi folyó partján fekvő, száz éve üzemelő piacig alig 30 kilométert kell utazni, talán ezért is örvend oly nagy népszerűségnek a Bangkokból kiszabadulni vágyók körében.
Másfél évig dolgoztunk a thai fővárosban, beállt egy megszokott napi rutin, ami elég közel volt azokhoz a bizonyos híres francia 8-8-8-as irányelvekhez. Egy átlagos hétköznapunkat fogom most leírni, s mivel ezek nem sokban különböztek egymástól, nézzük a csütörtököt.
A különböző keverékek nemcsak a vérkeringést javítják, de egyesek szerint írként szolgálnak számos kórra is. Van olyan, mely megerősít, egy másik enyhíti a derékfájást, egy harmadik elűzi az álmatlanságot, valamelyik pedig a kóros soványság vagy köhögés ellen jó. S nem utolsó sorban a legtöbb közülük egyben afrodiziákum is, sokan csak a szegély ember Viagrájának nevezik az italt.
A szerencsejáték egyetlen, hivatalosan elfogadott formája az állami lottó. Akárhol is járunk a városban, mindenhol feltűnnek a fából készült, vékony diplomatatáskára emlékeztető, színes papír fecnikkel teli tűzdelt dobozt cipelő árusok.
Sok, számunkra akár furcsa jelentései is vannak errefelé a mosolynak. Ha egy bangkoki bárban valaki véletlenül meglök és kilötyögteti a sörödet, akkor utána valószínűleg még rád is vigyorog. Ezt a viselkedésmintát követve egy kőbányai kiskocsmában nem sokáig állna a lábán.
A városban járva-kelve akaratlanul is felfigyelünk egy sokszor aranykeretes képre, ami számos épület oldaláról visszaköszön. A hol díszes ruhába öltözött, hol orrán végiggördülő izzadságcseppel, kemény munka közben ábrázolt férfi a mély tisztelettel övezett Bhumibol Aduljadezs, a thai király, aki a trónon eddig eltöltött 65 évével a világ legrégebben hatalmon lévő, élő uralkodója. Amellett, hogy festő, zenész, fotós, számos találmány szabadalmaztatója, író és fordító, ő a leggazdagabb a koronás fők között.
Buszra szállva egyszerre összeszűkül és kinyílik a város. A járatok általában gyakoriak, de kiszámíthatatlan időközönként érkeznek. Nincs olyan ember vagy gép, ami algoritmust írhatna a közlekedésükre. Talán ezért nem is kísérleteznek menetrendek szerkesztgetésével és kiragasztásával. Majd jön, amikor jön. Itt láthatóan senki nem rohan sehova.
Fél nyolc előtt már zsong a környék, egyenruhás tanulók érkeznek gyalog, motoros taxival vagy a szülők kocsiján az iskola három bejáratának egyikéhez. A tíz emelet magas épület ölelésében sorakozik fel a majd háromezer diák és a kétszáz tanár, hogy napi rutin szerint részt vegyenek a himnusszal egybekötött zászlófelvonás, a reggeli ima és az oktató beszéd hármasából álló reggeli ceremónián.
Már 516 napja éltünk Bangkokban, az angyalok városában, amikor elkezdtem dolgozni ezen a blogon. És még 52 nap volt vissza, aztán továbbálltunk. Megvettük a repjegyet és a visszaszámlálás megkezdődött. A városban dolgoztunk, ettünk, közlekedtünk, nézelődtünk, ismerkedtünk és vásároltunk már majdnem másfél éve, és minden egyes nap vékony, de lekaparhatatlan filmrétegként rakódott ránk.
