Új-Zéland: ahogy elkezdődött

Friss házasok voltunk. Gyerekek még sehol. Már régóta szövögettük tervünket, mikor végül 2008 augusztusának közepén összepakoltunk: két hátizsák és némi kézipoggyász. Hogy kezdetét vegye az életre szóló és mindent meghatározó kaland. Hosszú repülés, több átszállás és kb. 18.000 kilométer után érkeztünk meg Aucklandbe, Új-Zéland másfél milliós metropoliszába. Azzal a szándékkal jöttünk, hogy letelepszünk és itt kezdünk új életet. Rengeteg élménnyel és megpróbáltatással teli másfél év következett. Ennek az első hónapja olvasható itt, ahogy körbejártuk a szigeteket, ismerkedtünk a helyiekkel és örökre magunkba égettük a csodás tájat.

2008. 08. 17. - 09. 21.

a kocsi

Két kicsi autó volt már csak, hogy valaki megvegye. Egy piros lestrapált olcsóért, meg egy szépen lemosott fekete, kicsit többért. Nézegettük, először az elsőt, aztán a másodikat, próbáltunk okosnak tűnni, mintha nem ez lenne életünk első, ráadásul használt gépjármű vásárlása, de szerintem nem igen sikerült.

az első nap

Meg is volt aztán a böjtje a korán fekvésnek. Amikor megébredtünk, hogy itt a reggel, aludtunk eleget, indulhat a nap, még sötét volt. Hajnali fél 3. Nehezen, de sikerült visszaaludni, egészen 7-ig. Kótyagos fejjel mentünk kávét főzni, mert azt már tegnap beszereztük, a biztonság kedvéért. És lassan indult a nap.

Megérkezés Aucklandbe

Aztán a sok víz után ismét megpillantottuk a szárazföldet. Vastag, bolyhos felhőkkel borított elevenen zöld táj. Kis szigetek felett húztunk el, ahogy rárepültünk az aucklandi leszállópályára. Megannyi kis zöld ékszerdoboz melyet a felhők mögül kikukucskáló nap élénkzöldre festett.

úton a Déli féltekére

Csak repültünk és repültünk, szembe a nappal, lépve át egy újabb és újabb időzónába, mintha dupla sebességre kapcsolt volna az idő. Este 10 után indultunk Londonból és délután 6-ra értünk Szingapúrba, pedig csak 13 órát voltunk a levegőben.

úton keletre

Aztán reggel 10-ig aludtunk. És azt gondoltuk, most végre kipihentük magunkat. Pedig azzal, hogy Londonba repültünk, ha ideiglenesen is, de távolabb kerültünk uticélunktól. Tegnap meg ma még a nyugati szélesség néhányadik fokán sétálgattunk, pár nap múlva pedig a keleti félgömb legszélén leszünk. Belegondolni is fárasztó.

Londonban

Ma indul a nagy utazás, le délre, a világ másik felére Új-Zélandra. A lakás üres, ami kell velünk a hátiszákokban, 40-50 kiló holmi összesen, amire egy embernek szüksége lehet odalent. Kulcs a postaládába, ki a buszpályaudvarra és viszlát.

indulás előtt

A már két-három hete tartó készülődés ma hágott a csúcspontjára. Hihetetlen, de még mindig maradt valami a listán, amit el kellett, el akartunk intézni. Például nem készült még el az ajtók és ablakok „tisztasági festése”, Móninak még nincs esőkabátja az új-zélandi télbe és még ezernyi apró dolog, ami nyomasztónak tűnik, de talán lényegtelenek.