Thaiföld közepe ideális megálló, hogy mind felnőtt és gyerek belerázódjon Ázsiába: fülledt meleg, nagy sürgés-forgás, új ízek, zajok és szagok. Mosolygós emberek, túlhűtött járművek és szobák valamint az európai értelemben vett káosz, amit elsőre maximum elfogadni lehet, hozzászokni pedig csak hosszú hónapok elteltével.
Ki a gépből, keresztül a kötelező procedúrán, majd egy kötelező erős kávé az első emeleti kifőzdekomplexumban. A gyerekek meg egy tál üres rizst, nem büntetésből, hanem mert azt kértek és mert szeretik, aztán taxiba be és irány a szállás. Reptéri klímából ki, hűtött kocsiba be és már száguldottunk is a régi városrész felé. Alattunk rizsföldek és kis tavak, aztán feltűnik az egyre sűrűsödő felhőkarcoló erdő. Oda tekereg be a lábakon álló autópálya, amiről csak az óvárost elérve kanyarodunk le utcaszintre, ahol buszokkal és kiszámíthatatlanul navigáló motorosokkal nehezített pályán halad tovább a zöld-sárga taxi.

Szállást a turistás Khao San Road-tól északra, a Samsen út mellett foglaltunk. Kicsit csendesebb, kicsit zöldebb, helyeik lakta utcákkal körbevett részen. Légkondi be, gyors zuhany majd irány a főút, hogy elkezdődjön kedvenc sportunk: az utcai kifőzdevadászat.