Taligákon vitrtin, benne csirke lóg, mellette zöldség, mély fazékban forró leves rotyog, szeletelt disznócomb és egyéb belsőségek, zománcozott lavórban erősen fűszerezett halak szépen elrendezve. Az ebédidő vége fele járunk, az utcai kifőzdéken ilyenkor kisebb a nyomás, a helyiek már jól laktak, így gyorsan megkapjuk amit akarunk: csípős papayasaláta, frissen sült csirke és két zacskó ragacsos rizs. Ez utóbbi kettőt a gyerekek is szívesen eszik, mi pedig már hónapok óta tudtuk, hogy a chilis, savanykás és édes salátát megízlelve fogjuk tudni: megjöttünk, újra itt. Dél-kelet Ázsiában, ahol másfél évig éltünk, ahova annyi emlék köt és ahol mindkét gyerek fogant.

A saláta, a hús, a rizs mind külön nylonba kerülnek, azok a babakocsi fogantyújára, a banán és a víz mellé, majd a sikeres vadászat után elégedetten indulunk vissza a szállásra, hogy ott a zacskók fölé hajolva kultúráltan megebédeljünk.