Úgy számoltuk, hogy mielőtt le kell adni a kocsit, belefér még egy gyors fürdőzés a tegnapi vízesésnél. Hogy lehűljünk és lemossuk az egész napos izzadtságot. Nagyon jól esett, de sajnos ki volt számolva az időnk. Vissza Kuahba, leadtuk a kocsit, ki a komphoz, fel a kompra és vissza a Maláj-félszigetre. A nagy tömeg miatt az utolsók között hagytuk el a hajót és mire az épület elé értünk a taxikat már mind elvitték. A nap leszált, sötét volt. Gyalogosan vágtunk neki, pontos cél nélkül, csak hogy mozgásban legyünk, hátha feltűnik egy taxi. Alig léptünk ki a kompállomás vonzáskörzetéből, egy pocakos emberkénél kezdtem érdeklődni, merre is lehetnek a taxik. Majd ő elvisz egy huszasért, kezdte a tömzsi bácsi és egy nem különösebben taxinak kinéző járműhöz kísért. Miközben pakoltuk be a csomagokat, Móni aggódva kérdezte, hogy ez biztosan hivatalos sofőr-e vagy valami körmönfont emberrabló. Nekem az elsőnek tűnt és ebben csak megerősített, hogy miután beszállt, törölközőt tett a hasára, nehogy összeizzadjon az a szinte belenyomódó kormánnyal. Eleinte hallgattunk, de a végére igen jól belemerültünk a társalgásba. Kiderült, hogy van 5 gyereke, egy felesége, megmutatta Alor Setar tornyát, mely a hetedik legmagasabb épület az országban és az egyik lámpánál rábökött egy házra: ott született az egyel ezelőtti miniszterelnök. Éjszakai városnézés: felár nélkül.
LEFAGYASZTVA SZINGAPÚRIG
A busz este 10-kor indult, így volt még egy óránk felkészülni. Csirkés rizs egy szomszédos kifőzdéből (a B menü főtt pacal lett volna), víz és tej a kisboltból, aztán beállt a busz, mi pedig elfoglaltuk a helyünket.
Ellentétben a hagyományos buszokkal, itt csak 3 ülés volt egy sorban. Kettő a jobb, egy a bal oldalon, köztük folyosóval. Az ülések akkorák, mint egy tévénéző fotel és az utolsó széksor előtt, ahová a jegyünk szólt, méteres lábhely. Akkora, hogy Sári összecsukható ágya pont befért. Így ő aludt a legkényelmesebben a 12 órás út alatt. Mint azt már említettem a világ ezen részén úgy vélik, annál jobb egy szolgáltatás, minél hidegebb van. A busztársaság azzal igyekezett kedvünkben járni, hogy tavaszias, 15 fokra hűtötte le az utasteret. Sejtettük, így készültünk pulóverrel és sállal, de a hosszúnadrág is elkelt volna. A szomszéd ülést elfoglaló helyi arc gyakori utazó lehetett, mert ő úgy be volt öltözve, mint egy gleccsertúrára készülő osztrák. Aztán 11 előtt nem sokkal lekapcsolták a világítást, a székek hátradőltek és megkezdtük hibernáló utunkat délre.
HATÁRÁTLÉPÉS
Éjjel mintha többször megálltunk volna, de csak bevillanások vannak, mert igyekeztem aludni. Ami sikerült is miután rájöttünk hogyan kell fixálni a busz rugózását felerősítő ülést. Rövid megálló Johor Bahru pályaudvarán, aztán irány a határ. Szingapúrba híd vezet át, egyik felén a maláj, a másikon a helyi határállomás. A busz beparkolt egy nagy épület alá, útlevéllel a kezünkben felmentünk az egyik oldalon, kiléptettek az országból, lejöttünk a másikon, a busz pedig már ott várt. Aztán araszolás át a hídon és következett a beléptetés. Új épület, új rendszer: itt már mindent kell vinni. Nem egyszerű összekapni magunkat, a busz már üres, a sofőr sürget, aggresszívan, mintha darabra fizetnék. Igazán észrevehette volna, hogy nem idevalósiak vagyunk és nem látjuk még át a rendszert. Fent aztán belépő űrlap kitöltés, hosszú sorbanállás. Miközben reméljük, hogy a busz megvár Sári azt kérdezi: Van rajtam pelenka? Két hónapja gyakorlatilag szobatiszta, néha ugyan történnek balesetek, de most volt az első alkalom, hogy kellett neki, sejtette, hogy messze a wc és üzenni akart, hogy ha nem lépünk baj lesz. Volt, ráadtuk, elintézte. Mindezt száz ember között, miközben arra vártunk a sorban, hogy beengedjenek az országba. Sikerült, a busz is megvárt, az iPad sem tűnt el, amit véletlenül a szék zsebében hagytunk és ismét úton voltunk. Fél óra múlva tettek ki egy pláza mellett. Az eső elkezdett zuhogni, így bemenekültünk pénzt váltani és valami reggeli/ebéd után nézni. Szinte dél volt már. Volt néhány kedves thai, akik útba igazítottak és mikor alábbhagyott az eső, nekivágtunk. Szingapúr erősen túlárazott hely. A legalapabb szállásért is képesek 45 helyi dollárt (kb. 9000 forint) elkérni: Kétszer kettes, ventillátoros, emeleteságyas, habár főutcára néző lyuk, ahol hátizsákkal már nem könnyű megfordulni. De van. És gyorsan rátaláltunk.