Mivel Kuching a tengertől nem messze fekszik, úgy találtuk illdomosnak, hogy ezúttal a tenger gyümölcseit kóstoljuk meg. Kínai szállásadó bácsink ajánlása alapján el is látogattunk a Top Spot Food Courtba. Mint ahogy a neve is utal rá, az étterem magasan van, mégpedig egy többemletes parkolóház tetején. Az utcáról semmijen jel nem utal a hely létezésére, a GPS is cserben hagyott, viszont egy lepukkant, felújítás alatt lévő épületből gyanúsan sokan áramlottak ki-be. Megkérdeztünk egy az első emeleti ablakból kilógó, cigijét szívó helyi arcot, kiderült jó helyen járunk. Azonnal be is vágódtunk a liftbe, ami nyomban felrepített a 6. emeleten levő gigaméretű tetőteraszra.

Oldalt L alakban álltak a friss halakkal, kagylókkal, polipokkal, kagylókkal és zöldségekkel megrakott pultok, mögöttük pedig a konyha. Olyan 20-30 étterem sorakoztatta fel a kínálatát egymás mellett, pult fölött neonfények, iszonyatos pörgés, mindenki dúrja be a hatalmas rákokat, óriási halakat és nagy szakértelemmel törik fel a számomra ismeretlen rákfajtákat.

Mi, a szinte zöldfülű seafoodozók a Lonely-ra hagyatkozva a 6. számút választottuk, a neve is viccesen csengett, Ling Loong Seafood, gondoltuk miért is ne. Kedvesen leültettek az asztalhoz, hozták az étlapot. Miközben Sári éppen egy nagy kiboruláson munkálkodott, mi zaklatottan rendeltünk, szinte mindenből. Italnak kókúszdiót kértünk, míg Sári a szokásos szipukás tejét szopogatta. Kezdésnek chillis-édes szójaszószos zöldkagylót ettünk. Húsa finom porhanyós, íze leírhatatlanul finom. Kenterbe verte az összes erőtlen új-zélandi próbálkozásomat, ami általában fehérborban pácolva fokhagymás-zöldfűszeres vajjal sült. Ízre remek, de azért az állaga kicsit gumis (mármint a saját készítésű cuccé). Következő fogásként thai fűszerezésű, egyenlő sweet-chili szószos rákot rendeltünk. Balázsnak borzasztóan bejött, derekasan be is vágta az egészet.

Utána egy sima fokhagymás-vajas grillezett red snapper, ami egyszerűségével tökéletes befejezése/megkoronázása volt ennek a mennyei vacsorának!