A tegnapi napozás éreztette hatását. A fürdőnadrág fedte részen kívül jellemzően két szín fordult elő: a piros és a barna. Valamint úgy éreztem magam, mint aki eggyel kisebb búvárruhát vett föl. Vagy mint egy vedlés előtt álló gyík. De nem sokáig foglalkoztatott a dolog, mert csomagoltunk és elindultunk, hogy felvegyük az előző nap telefonon leegyeztetett kocsit. Szokás szerint egy Viva. Kompakt, hármunknak és a csomagoknak pont elég, s nevében a 660 (cm3) nem ígér többet, mint amennyit tud. A városból kikeverdedni tartott sokáig, utána már jelentősen csökkent a forgalom. A szembejövő dombok olykor megterhelték a kicsi kocsit, és ha 30-cal is, de felküzdötte magát mindegyikre. Négy napra béreltük és a terv az volt, hogy először a sziget északkeleti csücskébe, Borneó csúcsára megyünk fel.

Majd a következő nap átjutunk Sabah tartomány másik felébe, a majd 500 km-re lévő Sepilokba, ahol orangutánok és elefántok, egyéb majmok és madarak várnak. Onnan pedig vissza KK-ba.

A SZIGET CSÚCSÁN

Elmúlt délután három, mikor felértünk Borneó tetejébe. A hűtött kocsiból kilépve egy pofon erejével csaptott meg a meleg.

Minden azt sugározta és hunyorgásra kényszerített hosszú percekig. Kétembernyi földgömb és egy maláj zászló jelezte: megérkeztünk. Aztán lépcsőn le egy keskeny földnyelvre. Először a fokok fogytak el, majd hamarosan a sziklák is belemerültek a tengerbe. Valamerre arra lehet a Fülöp-szigetek.

Jobbra köves, sziklás a part, balra fordulva viszont gyönyorű, háborítatlan föveny futott három kilométeren keresztül. Sehol senki. Néhány félgőzzel üzemelő szálláshely és pár ház az út mellett, ahol helyiek óriási csigák vázát árulták.