Április 1.

Már kora reggel nagy a forgalom a Sengiggit Matarammal összekötő úton. Kettő, három, négy és több kerekes járművek kerülgetik egymást szinte leírhatatlan algoritmusban. Az út kétsávnyi széles, de mindenki úgy előz és vág ki, mintha legalább autópályán hajtana. Az idő kellemes, de gyorsan melegszik. Sokáig haladtunk a város határán, ahol rizsföldek és benzinkutak ékelődnek a házak közé. Követtük a táblákat, embereket kérdeztünk és mindenki nagyon segítőkész. Valahol éppen rizs ültettek. Szalmakalapos emberek derékszögben meghajolva dugdosták a bokáig érő vízbe a zöld palántákat. Néhány kilométerrel odébb pedig arattak. A partoldalra ülve figyeltük a munkafolyamatot. Egyikük sarlóval vágta a száraz, sárga növényt, valaki kévékbe fogta, egy férfi pedig a szemeket csapkodta ki egy nagy műanyag fóliára miközben már bogáig állt a gabonában. A nap melegen tűzött, szállt a por és a szalma.

Sok jobbra-balra fordulás után, erdőn keresztül, falvakon át, kapaszkodva felfele, kakaó és kávé ültetvények között zümmögve érkeztünk meg egy kis hegyi faluba, ahol a kisboltnál letámasztottuk a motorokat és gyalogosan indultunk tovább Air Nyet eldugott folyóvölgyébe. Körülöttünk a dzsungel néhány haszonnövényekkel megtűzdelve. Kávé, kakaócserje, rambután, banán és egyéb fák. Egy kisebb települést elhagyva dimbes-dombos területnél ért véget a kavicsos út. Egy népszerű erdei kifőzdét kerestünk. A fák alatt megannyi nyitott falu bambusz kunyhó állt. Többségük elhagyatottan, talán mert még nem volt dél, talán mert munkanap volt. Csak elszórtan lézengtek emberek. Van, aki kakaót árult, van pálcára tűzött sült hús és langyos üdítő. Egy pár eszegetett valamit az egyik kunyhóban. Micsoda fesztivál-hangulat lehet itt, mikor nyüzsög a hely, fáklyákkal világítják be a területet. Legalábbis a leírás szerint így elevenedett meg előttem a most szinte üres erdei étterem. Egyfolytában a kígyókat lestük, ahogy ereszkedtünk lefele egy bokros domboldalon a folyóhoz. Partján nagy lecsiszolt szürke kövek. Ültünk az egyiken, lógattuk a lábunkat a jóleső hideg vízbe, hallgattuk a zajokat és figyeltük a dzsungelen keresztülfolyó vizet.

Aztán visszasétáltunk a legközelebbi kis faluba és mivel az erdei étteremmel felsültünk, rendes ebéd után néztünk. Az egyik ház mellett két asszony ült, előttük számos étellel teli fémedény. Rizs, ami mellé bőségesen pakoltak zöldséget, babcsírát, sült kaszava krumplit, tempét és reszelt kókusszal dúsított chilis szószt. A krumpli ropogott, a szósz csípett és végre nem a rizs dominált a tányéron. Fenséges volt. Ott ültünk valakinek a háza előtt, kaptunk két vánkost a fenekünk alá és kézzel lapátoltuk be az ételt. Csípett és ropogott egyszerre s minden falat után éhesebbek lettünk. A két asszony meg csak bámult minket, büszkén mosolyogva és többször is körbekínálva a krumplis vagy a szószos edényt. Az arra járó helyiek mind belestek a kertkapun vagy nyújtogatták a fejüket, hogy átlássanak a kerítésen.

Teli hassal és boldogan motoroztunk hazafelé. Hamarosan sötét felhők tűntek fel a láthatáron, egy ideig menekültünk is előlük, végül leráztuk őket. Kettő után értünk vissza a rózsaszín bejáratú szobába. Jól esett egy kis pihenés. Mentünk volna még motorozni a tegnapi útvonalon is, de sajnos megtalált az eső így maradtunk a szálláson.

Hogy biztosak legyünk a dologban este megpróbáltunk terhességi tesztet venni, de a vártnál is kevesebb sikerrel. A boltos kerek szemekkel küldött a doktorhoz, miután elactivitiztük neki, mire is lenne szükségünk, az meg egy másik boltba, aki ismét vissza a rendelőbe. Közben természetesen minden második ember leszólított, hogy tőlem bérelj, vegyél valamit, van egy barátom, aki biztosan segít. A sok felhívás között szlalomozva járjuk meg kétszer a település főutcáját. Végül is siker nélkül, azaz még nem tudtuk meg, vajon a szumátrai eső jó hatással volt-e családalapítási terveinkre.

Estére aztán elállt a lomboki eső. Lesétálunk az időközben megelevenedett partra. Több helyi gyerek pancsolt a vízben, férfiak pecáztak és sokan csak nézelődtek vagy a fel-alá járkáló árusoktól vásárolt vacsorájukat fogyasztották. Sok halászcsónak feküdt a víztől egy kicsit fentebb, a fövenyen pedig rémült rákok rohangáltak a szélrózsa minden irányába, ahogy az ember közelített feléjük. Később az eső után izzasztó és fülledt szobában készülődtünk a holnapi Komodó túrára. Alig vártuk, hogy ismét történjen valami kalandos. Kicsit úgy éreztük, megragadtunk ezen a szigeten.