Március 17.

A szállás növényektől zöldellő kertje egészen a tóig nyúlt le, rengeteg árnyat adó fa és bokor. Színes virágok, gekkók és lepkék a leveleken. Néhány gyümölcsfa, a fűben pedig keskeny betonsáv kanyargott. A szobákat tradicionális, középen homorú, elől s hátul csúcsos tetejű, gazdagon faragott házakban alakították ki. A mienk nagy és szellős volt, végében egy ággyal, az ablakokon áradt be a kerten átszűrődő zöldes-sárgás napfény. A környezett nyugodt és az elmúlt sűrű napok után pont erre volt szükségünk. Lassú napot terveztünk mára, kiadós reggelivel, kellemes sétával, olvasgatással.

Samosir szigetén, az azt bekebelező Toba-tó környékén valamint attól északra és délre batak népcsoportok élnek. Számuk közel 6 millióra tehető. Kétszáz éve még embereket ettek, mígnem a 19. század közepén egy német misszionárius, akinek valahogy sikerült magát kibeszélnie a fazékból megtérítette őket. Azóta a batakok mélyen keresztények, övék a legnagyobb protestáns közösség Ázsiában. Mindemellett régi hagyományaikat is megőrizték. Többek között hébe-hóba szívesen fogyasztanak kutyahúst. A sziget keleti oldalának középtáján található félszigetre épült Tuk-tuk települése. Klímája kellemes és annak ellenére, hogy egy évtizede még felkapott turista célpont volt, mikor körbesétáltunk üdítően kevés külföldi jött szembe. Mr. Moon szállása a falu szélén helyezkedett el, szemben vele rizsföldek, beljebb pedig helyi kisboltok, trafikok és turistás csecsebecséket kínáló árusok váltogatták egymást a főutca mentén. Nyugodt csütörtök délelőtt volt, nemigen történt semmi. Aki nem a földeken dolgozott, az a háza elől köszöngetett nekünk vagy hívogat be, hogy nézzünk körben az üzletben. Alig másfél óra alatt körbe lehet sétálni a félszigetet, ahol az egyszerűbb és közepesen komoly szállások, a kisboltok, a kifőzdék számából feltűnt, a hely látott már nyüzsgőbb napokat is.

Fél 12 körül egyenruhás diákok csoportokba tömörülve vonultak végig a főutcán. Máris vége a tanításnak, és hamarosan az ebéd is elkészül otthon, gondoltuk. A kör java részét már megtettünk, mikor beültünk egy kisboltba, kértünk két üdítőt, elvitelre egy ananászt és miközben a kólát szívogattuk a kedves tulajdonosnővel beszélgettünk. Már a vacsorafőzéshez kezdte meg az előkészületeket. Nagy bozótvágó késével lefejtette a vastag háncsot egy kókuszdióról, kettéütötte, majd egy a kisszékéhez erősített célszerszámmal kikaparta annak belsejét. Mesélte, hogy kókuszos halat készít, amit mind az öt gyermeke imád. Hosszasan eltársalogtunk, miközben ő ki be járt a konyhába, ahonnan hol aprítani való fokhagymával hol chilivel tért vissza.

Dél körül már erősen tűzött nap így a kertben ejtőztünk. Majd a szintén csónaktetős főépület első emeleti teraszán heverünk. A tetőtér egy légterű, csak a gerendák szabdalták a teret, mégis annyira zegzugosnak, gyermek-bújócskára alkalmas kialakításúnak hatott az egész. Az ananász, amit a séta végén vettünk, édes és zamatos. Miközben azt hámoztuk, feltűnt a mindig mosolygós Mr. Moon és leült hozzánk beszélgetni. Mesélte, hogy egyik bátyja Mannheimbe nősült. Az ő felesége vette ezt a helyet és mivel ők mindketten Németországban élnek Mr. Moon-t bízták meg a hely felügyeletével és vezetésével. Korábban a tó északi részén dolgozott egyszerű földművesként. Kemény élet volt az, soha nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy azt ő tervezte. Egész szezon alatt nevelte, gondozta a chilit vagy a narancsot, de mire azok beértek és jött a leadás ideje a termény ára annyira leesett, hogy sokszor még a kiadásait sem fedezte a befolyt pénz. Szerencsére hét éve már a Liberta-t vezeti, megtanult angolul és nagyon boldog. Tudja taníttatni mind a három lányát és ez neki a legfontosabb.

Későn ettünk ebédet. A környék specialitását, a frissen fogott és hirtelen kisütött halt. Fantasztikusan készítették el. Kívülről ropogós, belül puha, mogyorószószt és édes-szójás chili darabokkal teli mártogatót adtak hozzá. Annyira csíp, hogy képtelenség volt abbahagyni az evését. Még egy újabb falat és még egy újabb, de a hő nem enyhült inkább csak fokozódott az ízorgia.

A mára rendeltetett esőmennyiség délután 3 és 4 között esett le. Kicsit korábban jött a szokásosnál. Mi a szobában feküdtünk és a jövőnket terveztük. Mint utólag kiderült sikeresen. Kilenc hónappal később megszületett Sári lányunk. Este újból körbesétáltuk a félszigetet. Közben lement a nap és egymás után kapcsolták fel a kifőzdékben a világítást. Meglepve láttuk, hogy több helyen is reklámozzák a gombás sültet vagy a gombás pizzát. Gyorsan leesett, hogy varázserővel bíró gombáról van szó, ami a környéken ha nem is legális, de megfér az étlapokon. De mi anélkül is nagyon boldogok voltunk.