44.

Bangkok legeldugottabbnak tűnő részében sem lehet úgy megtenni kétszáz méternél többet, hogy ne sétálnánk el egy narancssárga-zöld-piros egyencsíkokkal keretezett bolt mellett. Fölötte világít a színes logó: 7-Eleven. A világ legnagyobb, kiskereskedéseket üzemeltető franchise hálózata ez, ami 16 országban majd 40 ezer üzletet tudhat magáénak. Ebből nagyjából hatezer Thaiföldön található, melynek több mint fele a fővárosban koncentrálódik. Egy gyors osztás után a kiderül, hogy a Földön minden 13. 7-Eleven Bangkokban működik.

Legalább annyira hozzátartoznak az utcaképhez, mint a tuk-tuk-ok vagy a királyról készült portrék. Olyan sok van belőlük, hogy általában nem jó ötlet tájékozódási pontul megadni, vagy találkozót szervezni az X utcai bolt elé, mert könnyen előfordulhat, hogy ismerősünk párszáz méterrel odébb fog toporogni. (Hol vagy? Hát itt a 7/11 előtt. Én is. Mi van a másik oldalon? Egy sültcsirkés meg egy zöldséges? Aah, azt látom innen. Gyere balra száz métert, én itt várok.) Ott állnak minden utcasarkon, a mellék- és a főutcákban. Az előző lakhelyünk mellett három is volt száz méteren belül. Kettő egymással szemben, talán hogy ne kelljen átkelni az olykor elég forgalmas úton, ha az embernek tejre, sörre, kenyérre, fűszerekre, lapos elemre vagy előre csomagolt felvágottra lenne hirtelen szüksége. Az eredetileg Amerikából induló lánc nagy sikert futott be Thaiföldön. Éjjel-nappal nyitva tartanak, nem nagyobbak, mint egy közepes panellakás, és ha az ember nem akar elbuszozni egy nagy bevásárlóközpontig, és nem tervez többfogásos vacsorát főzni, vagy agglegény, akkor ez az ideális választás.

Több okból szerettünk 7-Elevenbe járni. Elsősorban, mert mindig kellemes hűvös van a fotocellás ajtó másik oldalán. Így akkor is érdemes betérni a kinti 35 fokból, ha semmire sincs szükségünk. Másrészt kiszámítható kínálatával mindig útba esik, és jól jön azon ritka alkalmakkor is, ha az utcai árusok még nem pakoltak ki, vagy már összeszedelődzködtek. Új városban vagy környéken itt lehet megvenni a reggeli kávét vagy szendvicset. Ha az ember semleges ízekre vágyik, mert nincs kísérletező kedvében, akkor is ez a legelső alternatíva. Egy vagy két hűtött pult a tejtermékeknek és a felvágottaknak, négy sor polc a szárazárunak, valamint italhűtők sora, teli üdítővel, sörrel és energiaitalokkal. Ennyi. Kicsit olyan, mint nálunk egy éjjel-nappali, azonban itt az árak egyáltalán nem elrugaszkodottak. Csak néhány baht-tal drágábbak a termékek, mint egy hipermarketben. Egyebek mellett árulnak újságokat, gyógyszereket, befizethetjük a villany- vagy az internetszámlát és a telefonunkat is feltöltethetjük.

Hasonlóan a nagyobb üzletekhez, alkoholt itt is csak a nap bizonyos időszakaiban lehet kapni, egyébként leláncolják vagy jelzésértékűen madzaggal kötik be a hűtőket. Ez a két szabad ablak délelőtt 11-től délután 2-ig valamint délután 5-től éjfélig tart. A biztos pont, amiért bármely órán érdemes betérni, az a hamburger. Nincs benne semmi különleges, mégis ez a legideálisabb gyorskaja. Általában csirkés vagy disznós között lehet választani, kalandot kedvelőknek ott a rizskorongok közé illesztett rákhúsok pogácsa. Ezt még csak képen láttam, de gondolom helyi igényeket próbálnak vele megcélozni. A zsemlét és a húst mikróban megmelegítik, a zöldségeket és a szószt pedig mi adagoljuk bele egy külön erre kialakított edényből. Kechup, chili-szósz vagy majonéz, mellé uborka, paradicsom, hagyma és salátalevél. Annyi, amennyi jól esik vagy amennyi a hús és a buci közé befér. Mindez 20 baht-ért (150 forintért). A kávét, a jeges italt és a forró levest is mi készíthetjük el. Az ember leveszi a polcról, egy arra kialakított nagyon kicsi sarokban összekeveri a hozzávalókat, majd a pultnál fizet.

Az üzletek csak méretükben különböznek egymástól, a rendelkezésre álló helyre szabják be a kötelező dolgokat, hiszen kialakításban mind egy sztenderdet követnek. Sokszor elmegyünk egy miniatűr mellett a magasvasút központi megállójában, ahová hátizsákos európainak nem érdemes bemennie, mert gyorsan átrendezik az árukészletet és található egy a város legmagasabb épületének, az egyébként sokcsillagos Baiyoke 2 hotelnek az előterében is.

Szeretnek ide járni az emberek, mert közelebb van az otthonhoz, mint amennyire kényelmesek a helyiek. Nem egyszer láttunk pizsamás anyukákat válogatni a pultok között. Az iskolai szigorúság ellenére néha a diákok is kiszöknek ebédidőben, hogy chipset vagy szénsavas üdítőt vegyenek. (Egyszer azért késtek húsz percet az éhes negyedikes fiúk az órámról, mert a 7-Elevenbe ugrottak ki kóláért és rágcsálnivalóért.) Sikerességét mi sem jelzi jobban, hogy 2013-ig évente 500 újabb üzlet nyitását tervezik. Ha egy lakatlan szigeten ébrednék és csak egy dolgot kívánhatnék az öt nap múlva rám találó mentőcsapat érkezéséig, akkor szerintem az egy bangkoki 7-Eleven lenne.