36.

A világ negyedik legmagasabb hoteljének, a 304 méter magas Baiyoke 2 körbeforgó tetőteraszáról fogható be igazán Bangkok tízmilliós metropoliszának horizontig nyúló képe. A 84. emeletre 2060 lépcső vezet fel, ahol az évente megrendezésre kerülő függőleges futóversenyen próbálják a versenyzők a kevesebb mint 12 perces rekordot megdönteni. A panoráma változatos. Műhelyek, kis üzletek, szabók és tenyérnyi piacok közül beton és üvegtornyok nyúlnak a magasba, melyek az elmúlt két évtizedben sűrűsödtek erdővé. Legalább ezer található belőlük városszerte, a legtöbb átlagos, de van elefántot vagy tollat megformázó is.

A főbb közlekedési ütőerekről letérve szinte egyből kisvárosias környezetben találjuk magunkat, néhány emeletes betonházak, kis kertek, mozgó árusok, házi oltárok képe fogad. Bangkok utcarendszere első látásra magától értetődőnek tűnik. A kétszer többsávnyi szélességű utakat thanon-nak hívják, az azokból leágazó mellékutcák a soi-ok, melyek néha még tovább, trok-okká bomlanak. A thanon-ok hosszú nevet, a soi-ok általában számokat kapnak, a főút egyik oldalán a páros, másikon a páratlanok futnak. Buszon vagy taxiban ülve elég megmondani, hogy melyik utca melyik soi-áig akarunk menni, de a térkép olvasása több türelmet kíván. Rengeteg a 11/2 vagy 69/2 mintára elnevezett beékelt soi, megzavarhat a kerületek határán hirtelen nevet váltó főút, ráadásul az ismertebb mellékutcák a szám mellett nevet is kapnak. Például a Sukhumvit út 21-es soi-ának ismertebb neve: Soi Cowboy, ami egyébként Bangkok egyik híres vörös lámpás utcája is. Hogy tovább árnyaljuk a képet egy nagyobb soi-nak is megvannak a kisebb mellékutcái, amiket szintén soi-nak hívnak. Ha ez még nem elég, az utcatáblák és a helynevek is zavarba hozhatják azokat, akik nem olvasnak thaiul. Mert habár a legtöbb helyen ott a latin betűs átírás, az nem konzisztensen ugyanaz mindenütt, más van a térképen, más az utcatáblán és más az autósoknak kitett jelzéseken. A helyzetet súlyosbítja, hogy az utcanevek errefelé mindig hosszúak és szinte kiejthetetlenek. Mi a Ratchadaphisek úton laktunk, a munkaadónk pedig a Ratchawithi-n székelt.

Sokszor beindult a tippelés, hogy pontosan hol vagyunk. A mindenhol ott lévő taxik természetesen bárhonnan visszamenekítenek a szállásig, de az megöli a játékot. Még néhány bizonytalan lépés és hamarosan rájövünk, hogy Bangkokban akkor történnek a legjobb dolgok az emberrel, ha eltéved és véletlenül fedez fel úti könyvek lapjairól hiányzó, mindennapi érdekességeket.

Gyakran kelünk át iszapos, bűzös csatornák felett, amelyek nemcsak közlekedési útvonalak, hanem a monszun ideje alatt leeső nagy mennyiségű víz elszállítására is szolgálnak. Valamint élőhelyet nyújtanak néhány olyan óriáshüllőknek, mint a varánusz vagy a piton. A 20. század elején sokkal több csatorna, helyi nevén klong szelte át a várost, ekkortájt a Kelet Velencéjének is nevezték Bangkokot. Azóta persze sokat betemettek vagy úttá alakítottak közülük. A kevésé nagyvárosias, a folyó másik oldalán fekvő nyugati városrészben, azonban több csatorna megmaradt, azokon a mai napig sokan közlekednek csónakkal. Nem köztudott, de a város mocsaras területre épült, és csupán 2 méterrel van a tenger szintje fölött. A még mindig kiterjedt klonghálózat és az intenzív építkezések miatt az a szóbeszéd járja, hogy a város évente öt centit süllyed és félő, hogy 20 év múlva ez komoly problémákat fog okozni.

Bangkok a világ olyan kevés helyeinek egyike, ahol a több száz méter magas épületek tetején, közvetlenül a csillagos ég alatt bárok és éttermek kínálnak egyedülállóan extravagáns szórakozási lehetőséget. Vacsora vagy koktélozás közben madártávlatból figyeljük az örökmozgó várost vagy csodáljuk a naplementét. A Banyan Tree Hotel tetején, a 61. emeleten lévő Vertigo and Moon bár maga a luxus. Az utcai árusokénál hússzor drágább sült tésztát vagy levest kanalazva a magasabbnál magasabb és fényesebbnél fényesebb, sűrű erdőként álló épületek biztosítják a fényűző hátteret.

A sok fény valahogy mégis eltakarja az egyébként hétköznapi és sokkal átlagosabb Bangkokot. Érdekes, hogy a magasvasút is így szeli ketté a várost. Modernre és hagyományosra, újra és régire, fentre és lentre osztva azt. A szerelvényből kibámulva eltűnik a sokszor meleg csatornapárával és kipufogófüsttel telített utcaszint és elénk tárulnak a dominóként egymás mellett álló üveg-acél tömbök. Bangkok egy szürreális hely, ahol a múlt és a jelen, a gazdasági fellendülés és a szegénység ugyanúgy megférnek egymás mellett, mint a karácsonyfaizzókkal kivilágított leveses standok a magasvasút lábánál.