Az utazás akkor kezdődik el igazán, amikor a kapkodást felváltja az izgalom. Ez általában arra a pontra tehető, amikor az ember érzi: ezt a gépet már elérjük. Leszálltunk a reptéri buszról, feladtuk egyetlen nagyzsákunkat, keresztül az átvilágításon aztán vártunk hogy felszálljon a gép. A gyereksarkot gyorsan megtaláltuk, ahol Vincike a plüssautót lovagolta, míg Sári kiosztotta melyik falra festett állat kié. A harmadik kör után már szólt is a hangosbemondó: az isztambuli géppel repülő utasok beszállhatnak.

A gépen a Turkish Airlines személyzete egy emberként szótakoztatta a két gyereket. Játékcsomagot és szinezőfüzetet hoztak mindkettőnek, Vincit kézről kézre adták, szórakoztatták, aki arra járt megkuckolta húsos combját vagy egyszerűen rámosolygott.

A három órás isztambuli transzfert arra próbáltuk kihasználni, hogy mindkét örökmozgót a lehető legjobban lefárasszuk, ne legyen gond az alvással a bangkokig tartó hosszú úton. Pont kapóra jött a mozgó járda, amit Sárival eleinte rendeltetésszerűen használtunk, majd bevillant, ha megfordulunk akkor adott távolságot sokkal nagyobb energiabefektetéssel lehet megtenni. Vinyóka meg egy padlószőnyegezett váróban mászkerált, ismerkedve egy részről a helyi cipőmárkákkal valamint a külföldi szőnyegatka kolóniákkal is.

Aztán mire ismét a gépen ültünk láthatólag mindketten rendesen elbágyadtak. Újabb kedves személyzet, újabb ajándékok, meg takarók, mert nem tudni miért, de ezeket a járatokat a kellemesnél jóval hidegebbre hűtik.

Vinyóka a szokásosnál nehezebben aludt el a falra rögzített kiságyában amibe még éppen belefért, többször megébredt, mint aki nem találja helyét. Sári azonban már a második mesefilm után közölte, hogy ő rettentően álmos. A vacsorából is alig két kanállal evett, percenkénti három rágás sebességgel, majd jelezte, aludni fog. Neki a lábunk előtt a földön ágyaztunk meg. Előrelátóan már egy nappal az indulás előtt online becsekkoltunk és olyan helyet választottunk, ahol nagyjából kényelmesen megoldhatjuk majd az éjszakát.Végül nekünk is sikerült pár órát szunyókálni, aztán hozták a reggelit és már landoltunk is a harminc fokba.