Hanoiba való érkezésünk a bangkoki reptér benézés, a határátlépés és a kötelező reptéri bizonytalankodás (mivel, kivel és mennyiért menjünk be a városba) után megnyugvással töltött el mindenkit. Az országban vagyunk: vízum az útlevélbe ragasztva, új sim kártyák 3G-vel a telefonba helyezve, a reptéri shuttle busz sofőrjével az alku megköttetett. Már-már mind kényelmesen elhelykedtünk a busz hátsó sorában, amikor Balázs felkiált, hogy Vinci pelenkája felrobbant, s tartalmának egy része a nadrágján landolt. Gyors full szervíz a hátsó ülésen, apatörlés-babatörlés-pelenka-bodycsere. Sári egész úton a Bangkokban beszerzett Jégvarázsos színezővel van elfoglalva, fantasztikusan leköti magát. Apa pedig alig várja a jól megérdemelt sörét. Megérkezik a busz, valahova. Valahova, ami nem a szállás! Ejj, ne már! Mint kiderül a hotelünk az óváros keskeny és kanyargós utcáiban található, ahová a busz nem fér be. A sofőrünk a You no pay no more! My friend take you to hotel. felszólítással betessékel egy taxiba és már száguldunk is az őrült utcákon át. Aztán egy kereszteződésben fék, kiszállás, merthogy az éjszakai piac miatt nincs autós forgalom a benti részen, így gyalogosan tesszük meg az utolsó pár utcányi távolságot. A hotel szuper, az eddigi legjobb. Kedves a személyzet, kapunk welcome drinket, a szoba tiszta, az ágyak hatalmasak és kényelmesek. De nem időzünk sokat, hajt a vérünk és a korgó gyomrunk. Ide nekünk a hanoi finomságokat.

Nyüzsgő, szűk mégis fás utcákon át bandukolunk, hatalmas a pörgés, minden ház alja egy bolt vagy egy kifőzde, az utcán jobbról 3 motor, balról 4 jön, dudaszó, a szmog keveredik a faszénparázson sülő hús illatával. Az utca két oldalán műanyag sámlikon ülnek a helyiek és a túristák, beszélgetnek, esznek-isznak, élvezik az életet. Elsőnek egy szendvicsezőhöz ülünk le, kirendelünk két bagettet. Az egyiket sertéshússal, a másik pástétommal és zöldségekkel töltik meg, majd a végén kontaktgrillel az egészet összemelegítik és voila, kész a remekmű! Evés közben Vinci kicsit nyugtalan, a helyiek egyből jönnek, felveszik, körbemutogatják a szomszédoknak, készül a közös fotó. Balázs végre megihatja a bia hoa-ját, helyi csapot sörét. Sári a jégvarázsos füzetében lévő matricákkal tapétázza tele a körülötte ülőket. Előkerülnek az utca kölykei is, akik sóvárgó tekintettel nézik a töménytelen mennyiségű matricát. Nagyon aranyosak, életrevalóak és a végén mind boldogan távozik egy-egy matricával a kezében.

A kulináris expressz következő állomása egy barátságos családi kitelepülés. A konyhát egy gázrezsó és egy asztal teszi ki. Az asztalon sorakoznak a hozzávalók, ananász, marha hús, vermicelli tészta, különböző zöldek(menta, koriander). Ez egy dél-vietnámi rizstészta, édes-savanyú szósszal, pirított mogyóróval meghintve. Érdekes ízkombinációk, olyanok amikről nem hinnénk hogy működnek együtt, de mégis.:) A házinéni ugyan rizst nem tart, de miután elmagyarázzuk, hogy Sári csak azt enné magában, gyorsan szerez egy tállal az utcából. Ingyé! Sári boldogan tömi magába a rizst, mellé uborkát majszol. Vincit megint elviszik egy körre, addig mi isnyugodtan tudunk falatozni. Aztán becsusszan még egy fincsi sült tavaszi tekercs, gombás-húsos-rizstésztás töltelékkel.
Nap végén fáradtan, de elégedetten ágybazuhanunk. Innentől kezdve még 1.5-2 óra és a gyerekek is elalszanak.