Kikötöttünk, kisebb hajóval ki a partra, várakozás majd kisbuszba szálltunk és irány a főváros. Ahogy csatlakoztunk mobilszolgáltatónk 3G-s hálózatához, elkezdtük szervezni az utazás Hanoi-t követő részét. A vonatjegy megvan már az ország közepén fekvő Da Nang-ig, onnan taxival megyünk a közeli Hoi An-ba. Oda kellett szoba 2 éjszakára, valamint repjegy Da Nang-ból Phu Quoc szigetére, két nappal későbbre. Fél óra alatt mindent lezsíroztunk két okostelefon és egy bankkártya segítségével.

Már sötétedett, mikor megérkeztünk szállásunkra, a Camel City Hotelbe, ahol már várt régi szobánk, a 269-es. Mindenki borzasztóan örült, hogy nem kell többet egy helyben ülnie. Benyomtuk a légkondit, nem mintha annyira meleg lett volna, de úgy megsütött minket felnőtteket a nap a hajóútón, hogy jól esett egy kis hűvös. Ittuk a vizet, mert az is kimaradt valahogy a nap folyamán, de a fejfájás nem akart múlni: enyhe napszúrás, gondoltuk, még jó hogy minket és nem a gyerekeket talált meg. Majd kialusszuk magunkat és másnapra jó lesz.

Termeszetesen a fejfájás nem tántorított el az utcai vacsorától. Vágytunk valamilyen zöldséges ételre, meg sok gyümölcsre, mert habár nagyon jó volt az ellátás az elmúlt három napban, kicsit sok volt az olajban sült meg száraz dolog. Fel is kerestük a papaya salatás helyünket, nem messze a tóparttól és betoltunk 4 nyers tavaszi tekercset, 2 tányér marhahúsos salátát és egy garnélás különlegességet, ami úgy nézett ki, mintha átlátszó sziloplaszttal a tányérhoz préselték volna szegény állatot.

Végül egy utcai árustol vettünk 2 almát, szeletelt ananászt, rambutánt meg még pár dolgot és hazatoltuk a babakocsit.