Ázsia gyors növekedésének egyik mozgató rugója az építőipar. Hong Kongtól Pekingig, Szingapúrtól Kuala Lumpurig, a nagyvárosok törekszenek arra, hogy valami kiemelkedő és emblematikus építészeti alkotást hozzanak létre, legyen az egy mesterséges szigetre felhúzott kaszinóparadicsom, a Petronas ikertornyok, a futurisztikus Garden by the Bay vagy akár a Sands Skypark három felülről összekötött toronyépülete, melynek tetején étterem, medence és teljes luxus fogadja az arrajárót.
Na Vietnám nem ilyen. Ha a versengő, építészetileg feltörekvő országokra gondolunk, nem Vietnám fog először eszünkbe jutni. A kommunista rezsim azonban az elmúlt 30 évben ösztönözte a saját ingatlan szerzését, amit a növekedő gazdaság és a duzzadó népesség ki is használt.
Viszont a szűkös forrásokkal rendelkező emberek csak aprócska telkeket tudtak venni. Ezekre sok esetben 3-5 emeletes házakat húztak fel, melyek szélssége olykor a 3 métert sem haldta meg. Anno az ingatlanadót a ház homlokzati szélessége alapján szabták ki, így célszerű volt minél keskenyebb házakat építeni és inkább felfele és hátrafele terjeszkedni. A méretbeli korlátok dacára és az emberek leleményességének köszönhetően, ezekben a házakban minden megvan ami kell, lakótér, lépcső, lépcsőforduló, erkély és tetőterasz. A legkeskenyebb művészeti galéria például 2 méter széles, a külső falakkal együtt és tökéletesen funkcionál. A házak itt nem külön állnak, hanem a szomszédos házakra épülnek rá, maximálisan kihasználva a rendelkezésre álló teret, úgy mint Angliában az ún. terraced house-ok. A sűrűn lakott fővárosban nem, de vidéken előfordulnak hasonló felépítésű, ámde különálló házakat, amik megjelenésükben leginkább a villanyóra kismegszakítójára emlékeztetnek mintsem egy lakóházra. Az ablakok a ház homlokzatán helyezkednek el, az oldal végig betonfal. S mivel itt mindenki motorral közlekedik, garázsra nincs szükség, a földszinti rész a bolt, ahol az emberek portékájukat vagy főztjüket árulják.

Azonban ezeknek az ikonikus építményeknek az ideje lehet hamarosan lejár.
2004-ben a hanoi kormányzat elrendelte, hogy 15 nm-nél kisebb telekre nem lehet építeni, ami ugye európai léptékkel egy kerti fészernek vagy egy garázsnak lenne elég. Ezzel egy időben az utak kiszélesítése érdekében az állam ha tetszik, ha nem módra felvásárolta a magántulajdonban lévő telkek egy részét, vagy igénye szerint lecsippentett belőle egy darabot. Így rengeteg csonka alakú és a megengedettnél kisebb méretű telek maradt hátra, amire az emberek, egyéb lehetőség híján, illegálisan építkezni kezdtek. Hogy mi lesz velük, az rejtély.