Reggel esett, aztán mire Sárival húszszor végigúsztuk a medencét, meg felhoztunk öt kavicsot az első lépcsőfokról, el is állt. A szobát gyorsan megunják a gyerekek, így felpakoltuk őket, hogy járjunk egy kicsit az óvárosban. Hanoiban egészen kellemes volt a klíma, de itt az ország közepén sem kellett megfőni napközben. A folyó, babakocsi tolós tempóban mérve, alig negyed órányira van a szállástól.

Dél már elmúlt, az utcai kifőzdékben kisszékeken ülve, kis tányérból pálcikával csattogva étkeztek a helybéliek. Az egyik főút mellett már sorra nyitva a szabóságok, több tucat működik belőlük Hoi An-ban, állítólag itt készülnek a legjobb vietnami öltönyök. Reggel bemész, leveszik a méretet, másnap pedig lehet is átvenni. Anyagból és fazonból pedig tengernyi a választék. S bármennyire is tűnt csábítónak egy világoskék, halszálkás modell rózsaszín béléssel, mert ha kérem megcsinálják, úgy mértük fel, nem lenne elég hely neki egyetelen nagyzsákunkban. Meg ahhoz fehér bőrcipő is kéne, mert otthon nem lesz mihez felvenni.

A felhők szórta sápadt fényben, a színes lampionok nélkül habár jóval fakóbbnak tűnt az óváros, mint tegnap este, így is megvolt a sármja: az épületek cirádás vonalai, a tégla, a fagerendák, a tetőcserepek és a művészien megformázott vasbeton elegye nem hagyta egy pillanatra sem megpihenni a szemet.

Az éjszakai piac helyén most csak egy üres utca állt, kétirányba mellékutcák futottak jobbra és balra. Találomra bevágódtunk az egyikbe, mert Sari jelezte: most már enne egy kis rizst. A többemeletes házak földszintjén általában bolt, raktár vagy nappali. Páran ott feküdtek, valaki tévézett, mások éppen építkeztek. Kutyák itt-ott. Hogy tereljük az éhséget, azt játszottuk a kislánnyal, ha lát egy kutyát: kap egy puszit. Ezzel egész jól el is voltunk egy darabig, aztán meg találtunk egy kifőzdét.

Jött a rizs, még mangólevet is tolt hozzá. S pont mielőtt megérkezett volna a mi levesünk Vinyóka összetojta magát. Miközben azt takarítottuk Sári magára döntött egy fél pohár dzsúzt. De az ilyen dolgok már nem akasztanak meg minket: töröl itt, lemos ott, kézmosás, fejmosás, aztán mehet tovább az ebéd.