Ebben a térképen gombostűfej méretű miniállamba mintegy 6500 étterem és 12000 ételstand zsúfolódik be. Mondanom sem kell, a helyiek fanatikus evők! Mivel Szingapúrra egy korábbi félrekalkulálás miatt csak egy napunk jutott, hosszasan merengtünk mely kifőzdék kínálatát csekkoljuk le. Rendkívül sokszínű a felhozatal, egyszerűen nem tudjuk, hol is kezdjük. A Lonely Planet szerint Szingó kollektív gyomra nemzetközi ételekkel van kibélelve, ideértve a kínai, indiai, maláj és helyi peranakan konyha ételeit. A lényeg, hogy legyünk bevállalósak – szól az útikönyv tanácsa! Közvetlenül a szállásunk mellett elhelyezkedő kínai kifőzdébe igyekvünk, ahol főleg tésztaleveseket lehet kapni. Nem túl nagy, de étvágygerjesztő a kínálat. Sárga noodle tészta, különféle számomra ismeretlen aromás gombákkal, darált hússal, húsgolyóval, sós és barna lében, erre esett a választásunk.

Az angol fordítása nemes egyszerűséggel: mushroom mince meat noodle. A kiszolgálás villámgyors és ez egy türelmetlen, nyűgös gyereknél nagy előny. Sári éppen alszik, de ha a hátihordót letesszük, rejtélyes módon egyből felébred, szóval van a megállásban rizikó. A kajára visszatérve, isteni finom volt, csak a zöldségek hiányoztak belőle. Töredelmesen bevallom, hogy estére legkevésbé sem bevállalósan thai étterem mellett döntöttünk. Hozta a minőséget, a friss, nyers üdítő ízeket. Előételnek zöld mangósaláta édes, lime-os chillis öntettel és pörkölt mogyoróval. Megváltás a hosszú húsos-tésztás/rizses időszakot követően. Ezután szójaszószos-fokhagymás morning glory sült rizzsel. Thai étteremben enni olyan, mint egy ízoázis medencéjében lubickolni. Leírhatatlan!