A Malaysian Airwayshez tartozó MAS Wings délelőtti járatával repültünk be a Sarawak keleti felében, Bruneitől délre fekvő, barlangrendszerei miatt a világörökség részét képező Mulu Nemzei Parkba. Autóút ide nem vezet, a látogatók repülővel érkeznek.
Esetleg motoros csónakkal is elérhető a tengerparti nagyvárosból, Miriből, de az legalább 12 órás út. A sűrű zöldben vékony csík a leszállópálya, körülötte tojástartóhoz hasonló hegyes-völgyes, hepehupás táj. Két férfi húzza be kis kocsin a csomagunkat a vidéki buszpályaudvar nagyságú fogadóépületbe. Negyed óra múlva már a környék féltucatnyi kocsijának egyikében ültünk és robogtunk a szállás felé.
HOMESTAY A DZSUNGEL SZÉLÉN
Három napra beköltöztünk Robert családjához. Saját házukat alakították át szálláshellyé: öt kis szoba, egy nagy közös háló, kint mellékhelyiségek, a konyha és a nappali nagy tv-vel, ülőgarnitúrával. Itt szokott a család üldögélni, mikor mindenkinek lejárt a munkaideje.
A feleség, Dina viszi a szállás ügyeit, Robert a parkban dolgozik főállásban, de otthon is besegít, fiúk Beckham Junior (11 évvel ezelőtt, amikor a kissrác született, az apa rajongott az angol focistáért, így róla nevezte el a fiát, hátha ő is nagy labdazsonglőr lesz. De túl kövér, mondja mosolyogva a fiára célozva Robert) iskolás. Szobánk a nappali mögött, a konyha mellett. Kicsit zajos, mert a falak préselt fából vannak és nem is érnek a plafonig. De egy papajafára néz az ablak és a sarokban pörög a ventillátor.
Elhevertünk, lazáztunk, Sári elalszik, aztán fél 4-kor elmegy az áram. Leállt a ház mögötti generátor, 6 után kapcsol be ismét. A meleg hamarosan elviselhetetlenné válik, mozdulatlanul is izzadok. Úgy érzem magam, mint egy banánköztársaság levegőtlen irodába zárt köztisztviselője. Miután a nyolcadik izzadtságpatak is megindult a homlokomról, úgy döntök: ideje kimenni. És tényleg, a ház mögött kicsit járt a szél, szemben a felhőkbe burkolózó hegyek, az előtérben egy kiskert banánokkal. Sárit is kivittük összecsukható ágyában és élveztük a meg-megmozduló levegőt és a panorámát.
CICÁK
Több is lófrált a szállás körül. Sári imádta őket, nézd, cica, szeretem, felkiáltással rohamozta meg az éppen arra járót. Azok elfekve doromboltak, a kiscsaj meg simogatta őket. Mutattuk neki, hogy óvatosan, mert a cicák mancsa hegyes karmokat rejt, de finoman bánt velük és nem volt összetűzés.