A park a hatalmas, összefüggő barlangrendszeréről híres, melynek több járata kiépített, komolyabb nehézség nélkül bejárható. Látogatni azonban csak vezetővel szabad őket. Mára az egyik leglátványosabb túrát, a Wind és Clearwater barlangokat választottuk. Reggel gyülekező a park központi épületénél, megváltottuk az öt napra szóló belépőnket, majd vezető mellé osztottak: Laohoz kerültünk. Ezután hatos csoportokban beszálltunk a szomszédos folyón várakozó hosszú, motoros csónakok egyikébe, majd elindultunk folyásiránnyal szemben.

A barlangok pár kilométerre lehettek, de a kanyargós folyón gyorsan elveszti az ember a távolságérzetét. A víz sekély, talán ha térdig ér, a csónak végében a kormányos küzd a lóerőkkel, hol kintebb emelve, hol lejjebb tolva a motort. Oldalról fák borulnak a folyó fölé, csak néhol süt be a nap, bal oldalon pár ház. Vannak kis rapidok is, ahol szinte csak lépésben haladtunk. Sziklák között át, néha megbillen a hajó, főleg ha a benne ülők forgolódnak. A kb. 30-35 perces utat egy kötelező piaclátogatással szakítják: helyiek árulnak gyöngyből fűzött csecsebecséket, fonott kosarakat, szőnyegeket.

BARLANGTÚRA

Első megálló a Wind barlang. A folyótól sziklafalra erősített lépcsőkön értük el. Sári a hátamon: a gyorsabb és biztonságosabb haladás érdekében. Először egy szélesebb csatornában sétált csapatunk, majd kis szakaszon vállszességűre szűkült az út, hogy a Király csarnokába érve ismét impozánsan kinyíljon.

Cseppkövek lentről és fentről, néhol oszloppá nőve össze, ahogy egy ilyen karszt barlangban az lenni szokott. Érdekes, meg szép, de ehhez hasonlót már sokat láttunk. A Clearwater azonban tényleg lenyűgözött. Nemis a cseppkövek, inkább ahogy a kint és bent találkoznak. Egy félig nyitott szájon lépünk be a hegy gyomrába, aztán le a tekergődző beleken. Át egy föld alatti folyón, majd el számos mészkőformáció mellett. Aztán a mesterséges fényt természetes nyomja el és felettünk óriási lyukon keresztül kukucskál be a dzsungel. Mint egy ementáli, olyan likacsosak itt a hegyek.

HIDEG MEDENCE

Habár a barlangok levegője jóval hűvösebb, a magas páratartalom és a fel-le mászkálás megizzaszt. Jól esik belecsobbanni a semmiből felbukkanó (a hegy gyomrából jön) kristályzöld színű folyóba.

Szabályos medence van itt, közepén kétembernyi mélységgel, távolabb térdig sem ér. Először lúdbőröztet, aztán nem akarunk kimászni belőle. Mivel a túrán a végére maradtunk, szűk 30 perc jutott a megmártózásra. Sári aludt, de szerintem kiszimatolta, hogy itt most fürdeni lehet és felkelt. Alig negyed órát pancsolhatott, mikor intettek: ideje készülöni, mennek vissza a hajók, s habár létezik egy ösvény, ami visszavisz a településre, az most kőomlás miatt le van zárva. Nem volt mit tenni. De megígértük babának, hogy holnap megint visszajövünk pancsolni.