TipTop-os fullos reggeli után egyből a vízbe vetettük magunkat. A dagály ilyenkor járt a csúcs környékén, felfalta a délutáni part nagy részét. Két lépés után már térdig ért és pont a part közelében törtek meg a hullámok. Sárit csak kézben lehetett bevinni, s habár ott nem ért le a lába, nagyon jól elmulattunk: úsztunk és hangosan röhögtünk, ahogy képentörölnek a hullámok.

Délelőtt 10-ig egészen elveselhető a hőmérséklet, de utána, mintha kinyitnák a kohó ajtaját. Meleg van és csíkra kell szűkíteni a szemet, mert különben egyenesen az agyig hatol a fény. Délután négyig nem is érdemes visszamenni a partra. Ezután lesz ismét kellemes a klíma.

A tenger bejjebb húzódik, Sári babának is ideális játszótérré válik a víz. Leér a lába és egymaga is tud ugrálni a gyerekbarát hullámokban. Egy idő után persze mindig felkéredzkedett, hogy ússzunk vagy pattogjunk együtt a langyos vízben.

KUDAT

Amikor a parton elszabadult a hőmérő hazamentünk, lefürödtünk és bevágódtunk a kocsiba: irány Kudat, a 30 km-re lévö város(ka). A második kanyar után Sári el is aludt, ő már nem láthatta az út közepén kinyúltan fekvő, a meleg hatására egyre puffadó méteres varánusztetemet. Jó volt a hűtött kocsiból bámulni a tájat.

Kudat, habár van reptere, korántsem egy metropolisz. Központjában egy sétálóutca éttermekkel, boltokkal, bankokkal, egy tengerparti sétány és egy szabadtéri piac, amit éppen a zárás előtti órában sikerült elcsípnünk. Míg Móni Sárival maradt a kocsiban, körvesétáltam. A tíz perces mustra eredménye két dinnye, egy fürt piros banán, hat kicsi ananász, három darab mangosztinhez hasonló, de számunkra ismeretlen gyümölcs és némi rambután. Mivel Babóca rendületlenül szuszogott a hátsó ülésen nem mozogtunk sokat a városban. Felébreszteni nem akartuk, így elindultunk visszafele.

A csomagtartó teli gyümölccsel, a vidék változatos, a klíma kellemes, ennyi elég is volt a boldogságunkhoz.

MÉG KÉT NAP

Már az első fürdőzés alkalmával elhatároztuk: maradunk. Ahogy a lemenő nap színesre festette a vizet, volt annyira giccses látvány, hogy még kétszer megnézzük. Szóltunk Howardnak, a faház szabad, így semmi akadálya nem volt a dolognak.

Különösebb terv nem született. Egyszerűen élveztük a tengert és a környék világ-széle hangulatát. A hosszú sárga fövenyt, amit nem rondítottak el színes napernyőkkel, az alacsony népsűrűséget, a pálmákat és mindazt, ami vonzóvá tehet egy ilyen romantikus filmháttérnek is beillő helyet. Nem bántuk, hogy kimaradnak az orangutánok, egy újabb dzsungel kaland. Sokkal többet ért látni, Sári mennyire élvezi a parton töltött idő minden egyes percét. Ha másra nem, erre a pár napra biztosan emlékezni fog.

Mint ahogy mi sem felejtjük el azt, amikor engem utánozva (miután egy komolyabb hullám csípőtájékon eltalált) azt kezdte el ordibálni: tökönvágott. És amikor egy-egy újabb hullám csapott át felettünk ő csak ordibálta: tökönvágott, tökönvágott.