Szeretek utazni. Bárhova. Új dolgokkal megismerkedni, eltévedni, vagy letérni a megszokott útról. Szeretem más szemüvegen át nézni a világot. Periférikus célokat keresve keveredtem grönlandi inuitok vagy új-zélandi maorik társaságába, jutottam el nepáli hegyi falvakba és szamoai közösségekbe, thai elefánthajcsárok vagy indonéz bálnavadászok közé.

A fényképezés szenvedélye az évek során hivatássá nőtte ki magát, fotóriporteri képesítést szereztem és számos magyarországi nyomtatott és online magazin, többek között a Földgömb, az IPM, az The Explorer valamint a hvg.hu oldalain jelentek meg írásaim és képriportjaim.

Utazó fotósnak tartom magam, aki buszon, hajón vagy repülőn érkezik, néz, figyel, bámul és beleszagol a levegőbe. Ismerkedik, barátkozik, megkóstol és kipróbál, aztán keresi a megfelelő képkivágást és próbálja jókor nyomni a gombot.

2008 augusztusában feleségemmel Új-Zélandra költöztünk, majd másfél éves pacifikus kalandozás után átrepültünk Bangkokba, ahol 18 hónapon keresztül angol nyelvet oktattunk egy helyi középiskolában. 2011-ben megszületett Sári, 2015-ben Vince. Jelenleg Budapesten élünk. Tanítok, fotózok, honlapokat tervezek és túrákat vezetek.

És persze utazunk. Először kettesben, aztán hárman és most már négyen. Meg se fordult a fejünkben, hogy esetleg a gyerekek nélkül vágjunk neki újra a világnak. Vagy együtt, vagy sehogy. Így a közösen megélt kalandok és az élmények mindenkire egyaránt rakódnak. Egyre vastagodó, lemoshatatlan rétegként.

Igazából mindenki utazik. Ülünk a széken, a vonaton vagy a fűben és közben másodpercenként közel 30 kilométeres sebességgel száguldunk az űrben. Mi ezt az utazást próbáljuk kiegészíteni, érdekesebbé tenni. Mert jó időről időre új ablakokon kihajolni, új arcoknak köszönni, új történeteket hallani és új tányérok fölé hajolni.