37.

Kopott kutya poroszkál az út mellett. A sarkon befordul és elheveredik az egyik parkoló autó árnyékában. Bal hátsó lábát kicsit húzza és kedvetlennek tűnik. Fejét mintha megmozdította volna, mikor elsétálunk mellette, de nem mutat különösebb érdeklődést. Tudja, hogy nem fogjuk megsimogatni. Bundája poros és csapzott, szemében betegség csillog s már csak az aznapi betevő megszerzése után tud lelkesedni. Senki nem vinné haza és mintha senki nem szeretné őket. Farkukat behúzva ugranak odébb, ha valaki röhögve feléjük lendíti a lábát.

Óvatos becslések szerint is több mint negyedmillió kóbor kutya él Bangkok-szerte. A belváros üzleti, felhőkarcolókkal teletűzdelt részét leszámítva, melynek tisztaságára kínosan ügyelnek, szinte mindenütt ott vannak. Éjjelente csapatokban vonulnak, ehető dolgok után kutatva borogatják a kukákat, tépik szét a szagos nejlonkupacokat. Mellékutca kutyáknak (soi dogs) is hívják őket, mivel a főbb ütőerektől eggyel beljebb, a néhány emeletes házak között tekergő betonozott utak környékén élnek.

A kilencvenes években napi kétszáz gazdátlan eb elaltatásával próbálták kezelni a kialakult helyzetet, de ez komoly nemtetszést váltott ki az emberekből. Sokan úgy vélték, hogy ez a buddhista alapelvek két lábbal taposása. Komoly politikai csatározásokat indukált a kérdés, aminek eredményeképpen nagyszabású lépéseket hirdettek: mikrocsip azonosító, védőoltás, sterilizáció. Minden komoly utóélet nélkül. Sokan a törzskönyvezéssel járó bonyodalmak és a kilátásba helyezett bírságtól való félelemükben inkább utcára tették házi kedvenceiket, ami tovább súlyosbította a kóborkutya-helyzetet. A jelenleg érvényben lévő rendelkezés így szól: Az utcakutyák etetése szigorúan tilos!

Emberi törvényekkel azonban nem tudják a vallásból vagy szokásból eredőket elnyomni. A buddhizmus az élőlények tisztelete mellett ara is tanít, hogy minden nap tegyünk valami jót, cselekedjünk önzetlenül, amivel enyhíthetjük következő életünk szenvedéseit. Étel adományozása ennek legegyszerűbb és legigazabb formája, ezért sokan alkonyatkor kutyáknak szánt maradékokat helyeznek el az utcánkon, ki banánlevélen, ki műanyag pohárkában vagy egyszerűen egy nejlonzacskóban. Hiába is próbálnak rajta változtatni, ez a hagyomány nagyon mélyen gyökerezik az emberek pszichéjében. S amikor az észérvek és a szokás kioltják egymást, nincs mit csinálni.

A mellékutca-kutya helyzet komolyságát és a thaiok probléma elhárító hozzáállását hűen jellemzi, hogy jelentősebb események előtt az ebek egy részét begyűjtik és menhelyekre költöztetik őket. Például a király megkoronázásának hatvanadik évfordulóján tartott ünnepségsorozat előkészületei közé tartozott a kóbor kutyák kitelepítése is. Megtisztították tőlük a prominens vendégek szállodáinak környékét. Legtöbbjüket vidékre szállították, és ott is maradtak életük végéig.

Sokuk tényleg nem szép látvány. Az évente akár húsz kölyköt is ellő, megviselt nőstények szinte már az aszfalton húzzák koszos emlőiket. A motorbalesetet túlélő szerencsétlenek egy lábon ugrálnak. Több mint felük rühes, önkéntelenül vakarják és nyalogatják rózsaszínes, ragadós sebhelyeiket. Ételt kapnak, de az utca embere a kötelező jócselekedeten túl már nem foglalkozik velük. Néhány önszerveződő állatvédő csoportot leszámítva senki nem tisztítja vagy fürdeti őket, senki nem foglakozik velük. Van, aki elhajtja őket napközben a ház elől, van aki festékkel fújja le őket. Láttam olyan öreg, zsemleszínű állatot, amire lila szemüveget festettek.

Sok helyen mintegy szimbiózisban élnek a helyiekkel. Nem is igazán kóbor, hanem közösségi kutyák ezek. Senkié és mindenkié. Az ember eteti, megvolt a napi jócselekedet, az eb eszik, megéri a másnapot és ismét lehet etetni. Így sarkíthatjuk le az ennél természetesen sokkal árnyaltabb képet. Néha úgy érzi az ember, hogy hazavinné őket. Nem egyet, hanem mind, ami az utcában van. Ahogy rásandítanak, óvatosan követnek és érdeklődve beleszimatolnak a levegőbe. Persze más beszélni róla és más cselekedni. Talán az ilyen érzések miatt nehéz kiutat találni a helyzetből. Egy környékbeli hölgy így fogalmazott: Ha az ember éhes, tud ételt kérni. Az állat nem. Ezért hozok nekik rizst minden este.

A kutyák által képviselt életérzést talán nem csak nevében, de zenéjében is megragadja egy helyi banda a Soi Dog Blues Band.