50.

A városban járva-kelve akaratlanul is felfigyelünk egy sokszor aranykeretes képre, ami számos épület oldaláról visszaköszön. A hol díszes ruhába öltözött, hol orrán végiggördülő izzadságcseppel, kemény munka közben ábrázolt férfi a mély tisztelettel övezett Bhumibol Aduljadezs, a thai király, aki a trónon eddig eltöltött 65 évével a világ legrégebben hatalmon lévő, élő uralkodója. Amellett, hogy festő, zenész, fotós, számos találmány szabadalmaztatója, író és fordító, ő a leggazdagabb a koronás fők között.

Az uralkodó 1927. december 5-én született, Massachusetts államban, ahol apja akkor egyetemre járt. Az 1946-ban fiatalon, mai napig tisztázatlan körülmények között, lövöldözésben elhunyt bátyját követte a trónon. Egyes feltételezések szerint maga a király is érintett volt a dologban, de ilyenre errefele szigorúan tilos még gondolkodni is. A hivatalosan 1950. május 5-én hivatalba lépő és jelképes hatalommal bíró Bhumibol sokat tapasztalt hosszú uralkodása során: 15 puccs, 16 alkotmányozás, 27 miniszterelnök-váltás a gyakran belviszályoktól sem mentes 65 év alatt.

2009 szeptembere óta a Bangkokot kettészelő Chao Phraya folyó nyugati partján álló kórházban él. Bizonyos források szerint Parkinson kórban és depresszióban szenved. Szinte alig mutatkozik nyilvánosan, keveset szerepel a tévében. A haláláról néha felreppenő álhírek komolyan megmozgatják az ázsiai piacokat. Ilyenkor fotók jelennek meg róla, az öreg emberről, aki ül az erkélyen és bámulja a tovahömpölygő folyót. Jól van, kicsit gyengélkedik. Utódlásáról csak suttognak az emberek, igazából senki nem tudja mi lesz majd azután.

Személyes vagyona hatalmas, 2010-ben becslések szerint meghaladta a 30 milliárd amerikai dollárt. Az angol királynő félmilliárdja zsebpénznek tűnik ehhez képest. Amellett, hogy komoly érdekeltségei vannak egyes thai magánvállalatokban, számos olyan gazdaság-fejlesztő és társadalom-építő projekt fűződik a nevéhez, mint a gátépítések, az elmaradott vidéki területek fejlesztése vagy az öntözőberendezések kialakítás. Ezeket mind saját zsebből támogatta. Szakadatlanul járta a vidéket, hogy meghallgassa és megértse az emberek problémáit. Népe rengeteget köszönhet neki. Hálásak és feltétel nélküli imádattal tisztelik. Képe mindenhol itt van. Asztali naptárakon, házakról lógó óriás posztereken, a kisboltok falain, a borbélynál és néha még a buszokon is. Az őt körülövező pátosz nem egy erős propagandagépezetnek köszönhető, hanem tényleg belülről fakad.

Minden uralkodó életéhez hozzátartoznak úgy a hőstettek, mint a pletykák. Itt ez utóbbit próbálják erősen véka alá rejteni. Ebbe belefér például a nem monarchia-konform honlapok korlátozása vagy tiltása és a sajtó nyílt cenzúrázása. Néhány órája próbáltam felmenni a királyról szóló Wikipédia oldalra, de helyette csak a következő piros üzenet jelent meg: az ön által felkeresni kívánt oldalt az Információs és Kommunikációs Minisztérium blokkolta.

Hatalma törvényesen is kétségbevonhatatlan. Ha valaki nyilvánosan kritizálja, esetleg sértegeti őt vagy a királyi család bármely tagját, számolhat azzal, hogy felségsértés vádjával elítélik és akár tizenöt évre is börtönbe zárhatják. Íme néhány példa, amit innen-onnan ollóztam össze: egy francia férfi nem volt hajlandó a repülőn eloltani az olvasólámpát, ami zavarta a mellette ülő két hercegnőt, így a bangkoki landolás után feltartóztatták és két hétre rácsok mögé zárták. Egy thai származású amerikai állampolgár ellen azért emeltek vádat, mert egy az uralkodóról szóló, az országban betiltott könyv részleteit feltette a honlapjára és annak egyes részeit thai nyelvre le is fordította. Egy másik amerikait azért ítéltek el öt évre, mert a moziban, ahol a vetítés előtt, reklámok után mindig lejátszák a nemzeti vagy a királyi himnuszt nem akart a figyelmeztetés ellenére sem felállni. Hat évvel ezelőtti születésnapján a király így nyilatkozott támadhatatlansága ügyében: „Tulajdonképpen kell, hogy kritizáljanak. Nem tartok tőle, ha azt kritizálják, amit rosszul csinálok. Mert így legalább tudni fogok róla. Ha azt mondjuk, hogy a királyt nem lehet kritizálni, az azt jelenti, hogy az uralkodó nem emberi lény.”

Bhumibol tanulmányait Svájcban folytatta. Egy autóbalesetben ott vesztette el jobb szeme világát és ott ismerkedett meg feleségével, akit a koronázási ünnepség előtt egy héttel vett el. A király gyakorlott hajós és hajóépítő, de tehetséges jazz zenész és zeneszerző is. Alt szaxofonon játszik, a palotában sokáig volt saját zenekara is. Utazásai során többek között játszott Benny Goodmannel, és valahol láttam egy olyan fotót is, ahol a két király, ő és Elvis együtt pózolnak.

Buszok oldalán, autók szélvédőjén és színes műanyag karkötőkön, minden második ember kezén ott a szöveg: Éljen soká a király. 68 milliós nemzet aggódik érte és elképzelni sem tudják mi lesz, ha elmegy. Sokan félnek ettől a pillanattól, de még többen félnek beszélni róla. A korábban említett, hivatalosan betiltott, de az utcákon fénymásolatban könnyen hozzáférhető könyv szerint a királyi család élete egy komolyabb Shakespeare drámával is felveszi a versenyt. A jó király, a cselszövő királyné, a hibáktól nem mentes trónvárományos fiú, aki bizarr mód kedvenc kutyáját Fufu-t, a légierő egyik tábornagyának nevezte ki és a hőn szeretett lány, aki apja halála után egyből Kínába menekülne.

Az írás talán csak egy gonosz ember gonosz bábjátéka. Nem tudhatjuk. Néha azonban jó a részletek fölé emelkedni és a tervekkel a kezében az országot éppen építő király fiatalkori képét újabb szemszögekből is megvizsgálni. Olyan lehet ő a thaioknak, mint nekünk Mátyás király, a jó és igazságos, a nép hőse, aki vész idején egybetartotta az országot és az emberek lelkét. S ha nem bolygatjuk meg a történelem szövetét talán más nem is potyog át rajta. Bhumibol Aduljadezs az, aki a politikai csatározások által szétszakított néphez egy tömegként tud szólni. December 5.-i születésnapja nemcsak állami ünnep, de apák napja is egyben.