Korán indult a program, hétkor már reggeli, még szerencse, hogy tegnap este 9-re az egész család kidőlt. Még az ágyon ültünk, mikor felszedték a horgonyt és megindultunk előre. Az éjszaka jól telt, Vincike ugyan párszor felkelt enni, de a szűk hely ellenére senki nem rúgta le senkinek a veséjét.

Egy órás vízen zümmögés után fordultunk be egy öbölbe, melynek végében úszó platform, rajta épületek, balra pedig rengeteg fekete bólya, mint egy ponthálózat, geometriai pontossággal kijelölve a kagylótelepek helyét. Egy kedves hölgy fogadott és elmagyarázta, hogy milyen kagylókat tenyésztenek, majd bementünk a műhelybe, ahol egy apró műanyag golyót tesznek az áttatokba, melyek köré aztán azok fajtól függően 2-4-6 év alatt védekezésképpen kalcium rétegeket növesztenek: ez lesz az igazgyöngy.

Három egyen-munkaruhás férfi ült precízen bevilágított fa asztaloknál és a szétfeszített kagylókba finom csipesszel pakolták bele a parányi golyókat. Ezek a töltött állatok mennek majd vissza a vízbe és várják míg eljön az idejük. Mikor szétfeszítik őket, kikapják a felhízott gyöngyöt, ők meg mehetnek haleleségnek a tengerbe. A következő, előzőnél jóval tágasabb épületben kapott helyett a shop, ahol ki-ki pénztárcájához mérten válogathatott a gyöngyök között. Most nem vettünk, mert Vinyóka csak lenyelné, Sári inkább Barbie-t kért, Móni inkább kávét, nekem meg már van elég karkötőm.