Először úgy volt, hogy kibérelünk egy csónakot, csak magunknak, és bejárjuk a folyó felső szakaszait is. Aztán mikor kiderült mennyi is lenne az, inkább letettünk a dologról. A Muluba érkezők többsége felmászik az egyik környékbeli hegy tűszerű sziklaformációihoz, de ezt a kirándulást hármasban még nem tudtuk bevállalni. Olyan programot kerestünk, amelyet mind a hárman élvezünk: irány a tegnapi fürdőmedence.

Ismét csatlakoztunk egy reggel induló barlangos csoporthoz, csak a járatok helyett egyből a hideg dzsungelmedencéhez siettünk. Útközben kisebb krízishelyzet állt elő: megint felkerestük a falusi csecsebecse piacon, ahol Sári többek között egy gyerektenyérben pont elférő, gyöngyből fűzött nyuszit kapott. Visszaszállva a csónakba lelkesen lobogtatta új szerzeményét, hol a víz, hol a hajótest felett. Aztán egyszer csak hopp és a nyuszi elugrott. Nagyon reméltük, hogy nem a vízbe és mikor kiszálltunk elmutogattuk a kormányosnak, hogy ha lesz egy kis ideje nézzen már be a csónak fenekébe helyezett fa bordázat alá.

A csoport bement a barlangba, mi pedig birtokba vettük a medencét. A patakként folytatódó pancsoló egyik felén homokpad lógott ki a vízből. Pillanatok alatt játszótérré változtattuk. Várat építettünk rá, csatornákkal szeltük keresztül. Aztán Sári a fölénk lógó fákról behullott levelek vastag szárát kezdte el gyűjteni. A várba szúrta, így lett abból fél óra elteltével süni.

Nagyon jól éreztük magunkat és mikor elérkezett az indulas ideje Babóca volt már annyira fáradt, hogy önként jött öltözni és szállt be a csónakba. Ráadásul a kormányosunk miközben pihent, szétszedte a hajót és kibányászta az elveszettnek hitt gyöngy nyuszit. Aztán persze megint kiesett a jószág a kislány kezéből, de emberünk volt olyan jó fej, hogy megérkezéskor (miközben egy csoport már a stégen toporgott) ismét kihalászta a rágcsálót. Kell-e ennél szebb happy end egy jól sikerült délelőtt végére?

A HEGY HATALMAS SZÁJA

Délutánra bevállaltunk még egy barlangtúrát: a gyalogosan is megközelíthető Deer és Lang barlangokat. A csónakból kiszállva pont volt még annyi időnk, hogy megebédeljünk, aztán beálltunk a fél háronkor induló kirándulásra várakozó tömegbe. A séta első megállója a wc melletti bokor, ahol már két hete tanyázik egy kígyó. Öt méterre tőlünk az ágon, mint egy hosszú, zöld, zoknikockás kolbász. Mozdulatlanul. Aztán a beton járda fából ácsolt útra váltott és körénk borult az esőerdő. Útközben meg-megállunk, vezetőnk rámutat egy ágra, vagy a mellettünk futó korlátra, hogy ilyen bogár, olyan rovar. Ha nincs ott a srác, mi észre sem vesszük őket. Azt gyanítottuk, hogy ezek telepített állatok és reggel 8-tól délután 5-ig vannak szolgálatban, mindig ugyanazon a helyen. Vezetőn nevetett észrevételünk hallatán.

A park bejáratától három kilométerre magasodik a sziklafal, ahol hatalmas szájával ásít a hegy. A világ legnagyobb bejáratú, látogatható barlangja a Deer, állítják a helyiek. És tényleg. Első látásra egy nagy utasszállító is minden gond nélkül be tudna repülni, habár a landolással már lennének gondok. Pár száz méter után szűkülni kezd a csarnok.

Sári éppen a Hófehérke és a hét törpe világában élt, így a barlangban több helyen is látni vélte a mese apró hőseit. Lámpásuk világított a távolban vagy a járda mellől kukucskáltak. Mindig mutatta, ki hol jár és integetett nekik, beszélt hozzájuk. A plafonon, mintha hatalmas bazilika mennyezetére bámulnánk, fekete csoportosulások vehetők ki. Denevérek.

Két-két és fél millió bőregér él itt, erről tanúskodik a mindent vastagon beborító guano és a lengedező ammóniaszag. Naplementekor repülnek ki vadászni. Ilyenkor negyed órán keresztül áramlik ki a denevéráradat. Miután bejártuk a Lang barlangot is (ez különösebb hatást nem gyakorolt ránk) kiültünk a heggyel szemben felállított félkör alakú pódiumra és vártuk a nagy kivonulást. Ami ma elmaradt. Legalábbis 6-ig nem kezdődött el, amikor mi visszaindultunk a központi épülethez, hogy még a nap leszállta előtt kijussunk az erdőből.