39.

Rossz nyelvek szerint a helyieknek három kedvenc szabadidős tevékenységük van: az evés, az alvás és a thai szappanopera nézés. Bárhova megyünk, mindenütt ott a tévé. Az utcán felállított kifőzdékben, a motoros taxis állomáson, néhol még a rizsföldek mellé épített kunyhókba is kivezetik az áramot, hogy be lehessen dugni a készüléket. Talán sehol a világon nem imádják a sorozatokat annyira, mint Thaiföldön. Állítólag ezek napról napra való követése az egyik legjobb módja a helyi szokások és társadalom megértésének. Az idősek tisztelete, a szülőkkel való kapcsolat, a szerzetesek, a halál utáni élet és a szellemek világa mind-mind alkotórészeik. Céljuk nem csak a szórakoztatás, hanem az olyan, régóta fennálló, hagyományos értékrend közvetítése, mint a becsületesség vagy a család és feljebbvalók tisztelete. Mindezek persze egy könnyen fogyasztható történetbe vannak ágyazva. Az emberek nem szeretik az olyan szappanoperákat, melyeken sokat kell gondolkodni, vagy amelyek nem viccesek, hiszen azzal éppen a mindenhol keresett sanuk vész el.

Minden csatornán három vagy négy fut belőlük párhuzamosan. Legalább tíz részesek, heti két alkalommal adják őket és a tíz percenként beiktatott reklámokkal együtt legalább másfél órásak. Sokuk egy régi széria újraforgatott változata, új színészekkel, új zenével, némi hozzáadott fátyolozott testiséggel, vulgaritással és erőszakkal, amit a kor szelleme éppen megkövetel vagy megenged. Legtöbbjük gazdag családokról, viszonzatlan szerelemről, vad féltékenységről és hálátlan gyerekekről szól, hiszen itt is ezekkel a tartalmakkal tudják a legszélesebb rétegeket a képernyők elé ragasztani. A pénz, a csillogás és a beteljesült vágyak tartják fent legjobban az érdeklődést, mert a thaiok szívesen álmodoznak. A történetek külvárosi villanegyedekben játszódnak, a szereplők Mercédeszt vagy BMW-t vezetnek és természetesen mindenki gyönyörű. Itt senkit sem érdekelnek az olyan sorozatok, melyek szereplőinek élete az átlagemberéhez hasonlatos.

A szappanoperák karakterei a legtöbb esetben nem árnyalt személyiségek, hanem valamilyen követendő vagy elutasítandó embertípust személyesítenek meg, akikkel könnyen lehet azonosulni vagy szembe helyezkedni. A női főszereplő mindig kedves, szép és annyira szűzies, hogy soha nem csókolja meg a főhőst, de még a kezét sem fogja meg. A férfi főszereplő általában egy jóvágású, thai szemmel csinos férfi. Van egy rosszlány, aki mindent megtesz, hogy a legfőbb férfi karakter közelébe férkőzzön, miközben próbál megszabadulni a női főszereplőtől, nem riadva vissza ármánytól, árulástól, de még erőszaktól sem. Általában van egy olyan női mellékszereplő, aki a sorozat folyamán eltűnik. Ő amolyan maffiafőnök szeretője típusú karakter, a féltékeny nő, a csábító, a kurva, a nő, aki kihívóan öltözködik. Aztán vannak a vicces mellékszereplők, akik a férfi főhőst segítik a bajban és természetesen van sok gonosz és sok intrika, akik mind a boldogság útjában állnak. Végül természetesen mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését. A gazdag fiú rátalál a szegény lányra, a kegyetlen mostoha vagy az elkényeztetett lány pedig szembenéz a nekik szánt igazságos sorssal.

Thaiföldön a sorozatok is komoly cenzúra alá esnek. A gyártóknak kerülniük kell a meztelenséget, a szexuális együttlét ábrázolását, a dohányzást, kábítószerezést, az alkoholfogyasztást. Nem hadonásznak fegyverrel templom közelében és nem sértenek vallásos érzéseket sem. Ha a szereplők kártyáznak, a képernyő alján egyből megjelenik a felirat, hogy a pénzzel űzött szerencsejáték törvénybe ütköző.

A tv itt is a mindennapok szerves része, a legtöbb helyen egész nap villog. Ott van a kisbolt hátuljában, a fodrászüzletekben, a postán, de még a hivatali épületekben is ugyanúgy szórakoztatva a várakozókat, mint a dolgozókat.