Ha Long City kikötője egy hatalmas túristaelosztó. Megannyi társaság számtalan busza hozza ide az embereket, hogy a sokfajta hajó hátán mind kiússzon a sziklatornyok, szigetek és magas sziklaszirtek közé. Guide-ok terelgetik csoportjaikat busztól kikötőépületen keresztül ellenőrzésen át a kisebb motoros ladikokig, melyek aztán kivisznek az öbölben mindenütt horgonyzó, felvágós fantázianevű emeletes hajókhoz.

Imp_rial Cruise Legend, áll a mienk oldalán, az e betűt talán elvitte egy nagyobb hullám. Nem egészen olyan csilli-villi, mint a nyilvánvalóan jól photoshoppolt brossúrában, de bájos és stabil fahajó. A farához tolattunk, besétáltunk a fenekén és rövid eligazítás után mindenki megkapta a szobáját. A mienk az emeleten, folyosó vége, balra, tengerre néző ablakkal, fürdővel és két ággyal, amit egyből birtokba is vettek a gyerekek.
Sok volt eddig az egy helyben ülés. Vincike aludt ugyan a buszon, Sári meg mesét nézett, természetesen a Jégvarázst, vagy kétszer egyből egymás után, azonban mostanra már nagyon mozgásra feszültek. Volt némi ugribugri, aztán menni is kellett ebédelni. Négy asztalhoz terítettek, mindegyiknél 6-an, csak nálunk 8-an, azaz csak 7 tányér, mert Vinyóka még maximum belecsap a levesestálba, őt még nagyobb hatásfokkal lehet kézből etetni.
A felszolgálók elkezdték kihordani a fogásokat, s mint általában errefele minden étel egyszerre kerül az asztalra: először jött uborka és paradicsom, amit mi szokást nem ismerők egyből elkezdtünk mártogatni a mellré rakott chilli szószba. Aztán érkeztek sorban a főételek: hal, zöldséges csirke, halpogácsa, sertés zöldséggel, rizs majd zárásként dinnye. Az asztalnál még két középkorú litvan pár ült, velük osztottuk meg mindezt. A gyerekek főleg rizst és gyümölcsöt ettek, Sári piszkálta a húst is, mi meg ami maradt.

Dinnye után még tíz percünk volt elkészülni, szerencsére nem kellett túl sokat és partra szálltunk a Dau Go barlangnál (Surprising Cave), a túra első látványosságánál. Beton molóról beton lépcsők vettek fel a lebetonozott ösvényig, ami keresztülvezerett a látványos csepkövekkel teli, katedrális belmagasságú termen. Természetesen itt is beindult a felfedezők fantáziája: oroszlánfejet, krokodilt, teknőst, főnixet és unikornist láttak bele a kövekbe. A természeti csoda nagyságát itt azonban nem Vangelis zenéjével, hanem különböző színű reflektorokkal igyekeztek emelni: lila, narancs, zöld, kék és piros a sztalagtitikon és sztalagmitokon.