Cafe 41 – Ez a neve hoi an-i szállásunkkal szemben lévő kedvenc éttermünknek.

A panzió medencéjében való önfeledt pancsolás után farkaséhesen vágtunk neki az utcának. A készséges recepcióstól rögtön megérdeklődtük, milyen helyi specialitások vannak és hol lehet a legjobb falatokhoz jutni. Ő írt egy listát a menő hoi an-i ételekről, átmutatott a szemközti étteremre és sovány malac vágtában húztunk is. Éppen a faállványon lévő étlapot tanulmányoztuk, mikor odalépett a mamma, hogy jó itt a kaja, ráadásul vietnámi embereknek kalkulált árakkal dolgozik, nem turistással. És tényleg! Minket ezzel megfűztél mama, beülünk.
A házigazda néni jött felvenni a rendelést és egyből magyarázta mi miből és hogyan készül. Mindezt angolul! Mint kiderült, egyben egy főzőiskolát is üzemeltetnek. Az ember besétál, befizeti a részvételi díjat és az étterem egyik szegletében felállított asztalokon együtt elkészítik a legjellegzetesebb helyi étkeket. Ha lett volna időnk, biztos mi is beneveztünk volna rá. Szóval leadtuk a rendelést, papaya saláta marha hússal, cao lau tésztaétel sertéssel és rizs husival a gyerkeknek. Pörgött a hely ezerrel, izzott a konyha, csak úgy dobálták ki a rendeléseket. Hamburger, pho leves, banános palacsinta, sült wonton, pizza. Minden asztal mást kért, de ahogy körbenéztem teljes volt az megelégedettség. Csak szegény papának nem sikerült megpihennie. Mihelyst kilépett az étteremből cigizni, a mama egyből csettintett neki, hogy húzzon vissza pincérkedni, mert úszik a hely. Nem volt a mammánál kecmec, a szekeret mindenkinek húznia kell.

Cao Lau
Millió meg egy variációja létezik ennek az ételnek. Az a lényeg, hogy speckó, csak Hoi An-ban készített tészta benne legyen, a többi összetevő szabadon variálható. Az étel eredete kétséges, egyesek szerint a 17. században a településen élő japán, mások szerint a kínai kereskedők hozták be a helyi ételkultúrába. A városi legenda szerint a tészta egyedülálló ízét és finom gumicukor szerű rágósságát a közeli Cham sziget egy titkos kútjából nyert víznek köszönheti. A wiki mesébeillő leírása szerint cham-szigeti tüzifa felhasználásával, egy hoi an-i kút vízében háromszor főzik meg a nevezetes tésztát, melyet előzőleg kővel őrölt rizs, tüzifahamu és víz összekeverésével állítanak elő.

A mi cao lau-nkban szerepelt tészta, salátalevél, fokhagymás omlós sertéshús és a mamma titkos receptje alapján készült isteni édes-sós szósz. Nekünk elárulta, hogy a sertéshúsleves alaplevébe csirkét is főz, attól olyan finom. Tényleg nem evilági élmény! Később megkóstoltuk máshol is, de semmi nem ért a nyomába.

Marhahúsos papaya saláta/ Nom Bo
Ezt az ételt mind a thaiok, mind a vietnámiak tökélyre fejlesztették. A nyári melegben nincs jobb egy izgalmas salátánál, ami édes is, savanyú is, van rajta ropogós pirított mogyoró, valamint minőségi marhahús vagy rák. Hacsak rágondolok, összefut a számban a nyál! Friss, egészséges és eteti magát. A juliennre szelt zöld papaya roppan az ember szájában, a háromszögre szelt szárított édes marha a tetején rágós, alatta a rostonsült papírvékonyra szelt marha omlós, a mogyoró az édes-savanyú lével keveredve fenomenális. Mellé dobnak még pár felfújt, olajban sült ropogóst és kész. Az egész egy igazi ízorgia!

Pho Bo
Ezt egy másik alkalommal próbáltuk ki a mammánál. Kicsit félve, az előző negatív pho leves élményünk még elevenen élt, így rendeltünk ki egy tésztás húslevest marhával. A hanoiban kóstolt leves kiábrándítóan semleges és feljavíthatatlan íze örökre az ízlelőbimbóinkba égett. Úgy gondoltuk, ha valahol, akkor a mammánál biztos sikerül ezt az élményt felülírni. És szerencsére sikerült. Sőt abszolút felülmúlta várakozásainkat.
Benyomások: a tészta jó, ruganyos és simán felveszi a levet. Ahogy pálcikával felemeljük, a tészta fele lecsúszik és olyan szépen csattan a tál oldalán. Szeretem a sziszifuszin evős leveseket, valahogy játékossá teszik az étkezést. A lé, a Cao Lau szószához hasonlatos, annak egy módosított higgított változata. A teteje kicsit zsíros, de annyira finom, hogy nem bánunk semmit, csak lapátoljuk befele. Majd később legfeljebb megbánjuk a választásunkat, ha esetleg megfekszi a gyomrunkat, de a pillanat hevében ez nem számít. Meglepetésként felfedeztünk egy-két szelet ananászt megbújva a gyömbér mellett. Pompás és szokatlan. A szakértők most lehet felhördülnének, hogy ez nem is igazi pho leves. Szerintem meg, ahány ház, annyi szokás!