útvonalmódosítás

Reggel hat után nem sokkal leszaladtam a vasútállomásra. Egyrészt, hogy vegyek jegyet, mert adott járatra, köztes állomáson csak aznap adnak, másrészt, hogy megkérdezzem ma mennyit késik a vonat. Csak 45 percet, ami elég volt ahhoz, hogy mindent nyugiban összepakoljunk a King Hotelben és lecipeljünk az 1-es vágányhoz.

míg vártuk a nagy vonatot

Már tegnap megszületett az elhatározás, hogy nem a kevésbe járt dzsungel vonalon, hanem a forgalmasabb Kuala Lumpuron keresztül haladón közelítjük meg Szingapúrt. Nem akartunk Borneóig várni a tengerpartozással, így kinéztük Langkawi szigetét, hogy ott biztosan tud majd Sári Némóval találkozni. Hetek óta ebben a mesében él és már Bangkokba érkezéskor a taxiban azt kérdezgette, mikor láthatja kedvenc mesehőseit. Tegyük hozzá, hogy mi is inkább a vízre szavaztunk a városok helyett. Ezzel a tervvel szálltunk fel a vonatra, majd le a maláj határon, hogy átessünk a kötelező procedúrán, újra fel a vonatra, aztán dél előtt nem sokkal le Alor Setar városában. Innen közelíthető meg komppal a sziget. És itt omlott össze kártyavárként a terv, amit az útikönyvet böngészve olyan jól kitaláltunk. A következő 4 napban nincs hely a Kuala Lumpuron keresztül közlekedő szingapúri vonatra. És ez az egyetlen, ami innen a főváros (KL) felé indul. Két perces sokk után aztán beindult az újratervezés funkció.

újratervezés – immár a kikötőben

IRÁNY LANGKAWI

A szigetet semmi esetre sem akartuk kihagyni. Kicsit gyalogoltunk, aztán információgyűjtés után taxival kimentünk a buszpályaudvarra, ahol az egyik társaságnál a július 29-én este 10-kor induló járatra megvettük az utolsó 2 jegyet. Ami azt jelentette, hogy van 3 napunk a szigetre. Újabb taxival kivitettük magunkat az úgy 20 kilométerre fekvő Kuala Kedah kikötőjébe és foglaltunk két helyet a 3-kor induló kompra.

halászbárkák sorakoznak a kikötőben

Egy óra leforgása alatt kellett átírni a fotelben megtervezett programot. Ettől lesz igazán izgalmas egy kirándulás. Főleg, hogy minden jól alakult.