Miközben a gép mosott a félig önkiszolgáló (volt ott egy srác, de csak a pénzt vette át és adott mosóport) mosodában (Laundry Bar: 2 gép egy szárító) autókázni indultunk. Csak a szomszédos falucskába, hogy a baba elaludjon. Így is lett. Vissza a parkolóba, s míg a csemete aludt, mi megebédeltünk a helyi kifőzde-komplexumban: Móni hamburgert vett, nekem pedig szószos polipot hozott. Édes volt, szójaszószos, enyhén csípős. Aztán ahogy elindultunk vissza a szállásra fura hangok jöttek a motorház irányából. Azt gondoltuk, hogy túl sokat járattuk a légkondit álló helyzetben (nem értünk a kocsikhoz, így csak próbáltunk logikusan következtetni).

Mire a szállás előtti parkolóba értünk már a hártamenetet sem akarta bevenni: feladta. Móni egyből hívta a kölcsönző céget, akik megígérték, hogy még aznap kijönnek. Jöttek is, pár óra késéssel ugyan és megszakértették a járművet. Az eljárás a következő volt: az egyik felhívott valakit, szerintem egy szerelőt, a másik pedig beindította a motort. A készüléket a motorhoz tartották és a túlvégen lévő fülelt: az egyik gyertya nem működik – jött a diagnózis. A régit elvitték, amivel jöttek itthagyták, elnézést kértek a kellemetlenségért és remélték, hogy még az eső előtt visszaérnek a 30 kilométerre fekvő Kuchingba.