A város meleg napközben, a szoba meg hűtött, így a nap elejét ott töltöttük. Sári élvezte megint, hogy ellehet a kis világában, kipakolta a csecsebecsékt és azokat rakosgata, ha nem éppen valamelyik kedvenc meséjét nézte. Kellenek neki (és nekünk is) ezek az üresjáratok, hogy nehogy besokalljon. Itt találja meg az utazás során az állandóságot, a játékaiban, a mesefilmjeiben. Azaz mára nem volt komoly program.

Reggel beadtam a mosatnivalót egy közeli mosodába, dél körül pedig átsétáltunk a sarki pláza alagsori kifőzdéjébe. Vagy húsz hely üzemelt itt. Oldalt a standok, középen az asztalok. Egy szedd magad helyre esett a választásunk: kezünkbe nyomtak egy tál rizst, majd a harminc feltét közül azt pakoltál, ami tetszik. Volt ott hal, tintahal, csirke, máj, párolt zöldségek, tengeri hínar és még ki tudja micsoda.

MATRICÁZÁS

A szomszédos pláza egyik kis boltjában matricákat is árultak, többek között ott voltak Sári kedvencei is a palettán: Thomas és gőzmozdony barátai, Miki és Mini egér, meg Hófehérke és a többi hercegnő. A vonatosat választotta. A füzetkében hat oldal, mind teli matricával. Először csak félve, de egyre nagyobb intenzitással kezdte el Bubika ragasztgatni őket. Először magára. Aztán már ránk is. Feküdtünk a szobában az ágyon, ő meg ragasztott.

Füzetből ki, anyára fel. Anyáról le, apára fel. Aparól le, takaróra fel. Mint egy megszállott, hangját sem lehetett hallani. Csak akkor, amikor a nap közepén felragasztott és jól a testhez izzadt matricát le kellett fejteni a kezéről. Az fájt és hevesen tiltakozott. Végülis miért ne maradhatna rajta – hagytuk. Ha elveszik, majd a matricás kislányt fogjuk keresni.