az első nap

Meg is volt aztán a böjtje a korán fekvésnek. Amikor megébredtünk, hogy itt a reggel, aludtunk eleget, indulhat a nap, még sötét volt. Hajnali fél 3. Nehezen, de sikerült visszaaludni, egészen 7-ig. Kótyagos fejjel mentünk kávét főzni, mert azt már tegnap beszereztük, a biztonság kedvéért. És lassan indult a nap.

Megérkezés Aucklandbe

Aztán a sok víz után ismét megpillantottuk a szárazföldet. Vastag, bolyhos felhőkkel borított elevenen zöld táj. Kis szigetek felett húztunk el, ahogy rárepültünk az aucklandi leszállópályára. Megannyi kis zöld ékszerdoboz melyet a felhők mögül kikukucskáló nap élénkzöldre festett.

úton a Déli féltekére

Csak repültünk és repültünk, szembe a nappal, lépve át egy újabb és újabb időzónába, mintha dupla sebességre kapcsolt volna az idő. Este 10 után indultunk Londonból és délután 6-ra értünk Szingapúrba, pedig csak 13 órát voltunk a levegőben.

úton keletre

Aztán reggel 10-ig aludtunk. És azt gondoltuk, most végre kipihentük magunkat. Pedig azzal, hogy Londonba repültünk, ha ideiglenesen is, de távolabb kerültünk uticélunktól. Tegnap meg ma még a nyugati szélesség néhányadik fokán sétálgattunk, pár nap múlva pedig a keleti félgömb legszélén leszünk. Belegondolni is fárasztó.

Londonban

Ma indul a nagy utazás, le délre, a világ másik felére Új-Zélandra. A lakás üres, ami kell velünk a hátiszákokban, 40-50 kiló holmi összesen, amire egy embernek szüksége lehet odalent. Kulcs a postaládába, ki a buszpályaudvarra és viszlát.

indulás előtt

A már két-három hete tartó készülődés ma hágott a csúcspontjára. Hihetetlen, de még mindig maradt valami a listán, amit el kellett, el akartunk intézni. Például nem készült még el az ajtók és ablakok „tisztasági festése”, Móninak még nincs esőkabátja az új-zélandi télbe és még ezernyi apró dolog, ami nyomasztónak tűnik, de talán lényegtelenek.

újabb motoros kirándulás

Sok jobbra-balra fordulás után, erdőn keresztül, falvakon át, kapaszkodva felfele, kakaó és kávé ültetvények között zümmögve érkeztünk meg egy kis hegyi faluba, ahol a kisboltnál letámasztottuk a motorokat és gyalogosan indultunk tovább Air Nyet eldugott folyóvölgyébe. Körülöttünk a dzsungel néhány haszonnövényekkel megtűzdelve.

képlékeny program

A vulkánt holnaptól lehet megmászni. Mataram poros és unalmas egy hely, nincs sok mindent csinálni, így motorbérlésen gondolkodtunk, de ez sem olyan egyszerű. Mivel a turisták javarészt a tengerparti kisebb településeken szállnak meg, és ide csak véletlenül tévednek, itt viszonylag körülményes és drága a robogóbérlés.