Augusztus 17.

A már két-három hete tartó készülődés ma hágott a csúcspontjára. Hihetetlen, de még mindig maradt valami a listán, amit el kellett, el akartunk intézni. Például nem készült még el az ajtók és ablakok „tisztasági festése”, Móninak még nincs esőkabátja az új-zélandi télbe és még ezernyi apró dolog, ami nyomasztónak tűnik, de talán lényegtelenek.
Este a barátok még átjöttek néhány kölcsön cuccért, amiket mi adtunk kölcsön, remélhetőleg, és bejelentették, hogy be a kocsiba és indul a búcsúparti Ildinél és Máténál. Ekkor már csak az maradt a lakásban, amiket magunkkal viszünk, de még semmi a zsákokban, csak itt egy pár cipő, ott egy kupac ruha, törölközők és fogkefék szerteszét. Fél kilenc volt még csak, este és a barátok hívásának nem lehetett ellent állni.
Ildi és Máté, Mariann és Robi, Vercsike és Enikő valamint Pista meglepő és megható búcsúestét kerekítettek nekünk. Azt kicsit sajnáljuk, hogy a közös fotók mellé adott 1 göngyöleg ásványvizet nem hoztuk el magunkkal, befért volna a 23 kg-os limitbe, de már késő bánat…
Hajnali 1-re értünk haza és ekkor jött még a bepakolás, azaz a legizgalmasabb, része a készülődésnek. Fél három volt, mikor úgy tűnt végeztünk. A zsákok pupon voltak minden fontossal (hogy mennyire, azt majd a jövő igazolja). Már csak egy jó alvás hiányzott, de csupán alig 2 óra jutott…