uticélunk Mulu

A sűrű zöldben vékony csík a leszállópálya, körülötte tojástartóhoz hasonló hegyes-völgyes, hepehupás táj. Két férfi húzza be kis kocsin a csomagunkat a vidéki buszpályaudvar nagyságú fogadóépületbe. Negyed óra múlva már a környék féltucatnyi kocsijának egyikében ültünk és robogtunk a szállás felé.

Változik a terv

Mi lenne ha elmennénk a sziget nyugati csücskébe? - vetődött fel. Kb. 2 óra autóval, nézzük a tájat, a kocsi klimatizált, nem úgy az új szállásunk és az ottani nemzeti parkban még egy jót is túrázhatunk. Kuching fölött nyugatra fordultunk és lassan magunk mögött hagytuk a modern Borneót.

a cél: Borneó

Áldozatául estem természetfilmeken nevelődőtt képzeletemnek: veszélyes állatoktól hemzsegő, áthatolhatatlan dzsungelt vártam, ahol még fejvadászok élnek, majmok az indákon és ahol minden lépést meg kell fontolni, mert ki tudja mi les ránk a kikövezett ösvényről letérve.

útra készen

Akármennyire is készül rá az ember, a vége mindig kapkodás lesz. Valahogy képtelenség idejében elkezdeni a pakolást és a végén mindig jól jönne még egy fél óra. Ez most is így volt, pörgés az utolsó pillanatig. Aztán elzártuk a vízet, a villanyt és egy nagy zsákkal, egy kis zsákkal meg egy babahordó hátizsákkal kiléptünk az ajtón.