buszon egész nap

Fiatalos lezserséggel nyomta a pilóta a gázpedált, csak úgy suhantak el mellettünk a friss zöld rizsföldek, a pálmafák és a bádogtetős kis házak. A fedélzeti Tv-n arabos beütésű, ritmusos zenéjű klipek pörögtek, látszólag ezek ütemére próbált a srác vezetni. A háttérben lassan elmaradoztak a dzsungellel borított dombok és lapos alföldön száguldottunk.

kifele az esőerdőből

Reggeli után makákók tűntek fel, akiket az estéről tegnapról megmaradt gyümölcsnyesedékkel és az éjszaka elázott kekszdarabokkal kezdtünk etetni. A patakba dobott falatokra a víz fölé belógó ágakról vetődtek alá. Nagy móka volt nézni őket. Hamarosan megérkezett az egész díszes família.

dzsungeltúra az erdei emberek földjén

Meredeken ereszkedtünk lefele, fák, bokrok és gyökerek között, laza talajon. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy csak egy csapat makákó után kutatva fordultunk erre, azért mert legurult a lejtőn az elemózsiás zsák, vagy tényleg ez lesz a haladási irány. Igazából itt kezdődött a kaland

a cél: Bukit Lawang

Az előttünk ülő középkorú alak egyszer csak hátrafordult és beszélgetést kezdeményezett. Hová megyünk, honnan jöttünk, hány napot maradunk – a már megszokott kérdések. Aztán a környékről kezdett mesélni, mit látunk, ha kinézünk az ablakon, mikor készült ez az út, mi volt előtte, ott egy kókuszolaj gyár és egyéb érdekességeket. Kiderült, hogy vezető a Bukit Lawangnál kezdődő nemzeti parkban, ahová mi is tartottunk.