újabb tapasztalatok

S mikor már azt hitük vége, a parkolóban az egész kezdődött elölről. Egy sofőr srácnak sikerült meggyőznie négyünket, hogy ennyiért meg ennyiért elvisz Mataramba, a sziget központjába. Indulunk is azonnal, de fizessünk előre, mert kell a pénz benzinre. Fizettem, nem tudom miért, nem kellett volna. Talán csak mielőbb ki akartam kerülni ebből a helyzetből.

Gili Air

A sziget teteje és nyugati része szinte teljesen elhagyatott volt. Pár, szebb időket is megért bungaló, egy eladó pálmafaültetvény és néhány csónak. Aztán egy világvége érzetet sugárzó, elhagyatott bár, amiről ezen a délelőtti órán nehéz volt megítélni, hogy a tulajok tényleg tönkrementek vagy egyszerűen ilyen a stílusuk.

Lombok turistás fele

Megvettük a jegyet a hivatalos pénztárban, ahol közölték, üljünk le nyugodtan, majd akkor indulunk, ha összejött a szükséges 25 fő. Ha nem, akkor legközelebb reggel fut ki a csónak. Szembesülve a kvázi menetrenddel és azzal, hogy jegyeinken a 8-as 9-es számok álltak, kicsit elbizonytalanodtunk, de mivel nem volt jobb dolguk, helyet foglaltunk a jegyárus bódé árnyékéban.