Új-Zéland – Élet a déli féltekén

Nyolc évvel ezelőtt megpróbáltuk és akkor nagyon bejött. Annak ellenére, hogy 2008-ban kemény fizikai munkából tartottuk el magunkat, Móni a tortagyárban én a szőlőben egy maori kontraktor keze alatt. Egyik sem volt fenékig tejfel, de a szabadság, a természet és a felettünk húzódó hatalmas ég látványa mindenért kárpótolt. Még mielőtt lejárt volna a vízumunk megfogadtuk: ide nekünk vissza kell jönnünk, itt megtaláltuk mindazt, amit máshol csak kerestünk.
Hosszú kitérő következett. Másfél év Thaiföldön, egy bangkoki középiskolában angol tanárként, aztán hazaköltözés Magyarországra, mert úton volt Sári. Ott szépen beleolvadtunk a hétköznapokba, de mindig ott mocorgott bennünk, hol erősebben, hol gyengébben, vissza kell térnünk. Iskolába jártam, új szakmát tanultam, gyakorlatot szereztem, majd megszületett Vince is.
Idejét láttuk, hogy lépjünk. Pont jókor jött a munkaajánlat, végigjártuk az immigrációs procedúra kanyargós, izgalmas fordulókkal teli útját, majd megvettük a repjegyet és 2016 májusának elején landolt velem a gép Aucklandban.
Így kezdődtek kalandjaink lent délen.