25.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kellett előtte pár üveg sört legurítani. Eleinte csak nézegettük a kínálatot, de azon az estén odaálltunk a kiskocsi mellé és nekiálltunk válogatni. Nem volt könnyű feladat, mert látványra egyik ízeltlábú sem tűnt különösen ínycsiklandozónak. Vagy egy percig tanakodtunk az elborzasztó kínálat fölött. Volt ott minden, ami a kertben vagy a vízparton megfordul: szöcske, óriás sáska, különböző csimaszok, lárvák, hangyafélék, vizicsibor, csótány, de még ropogósra sült apró béka is. Végül, sok tapasztalatunk nem lévén, a kopogós hátúakon és a békán kívül mindegyikből kértünk néhányat.

Az árus nejlonzacskóba pakolta őket, spriccelt rájuk egy kis szójaszószt és másfél száz forintért (20 baht) már vihettük is. Nem igazán tudtuk melyikkel kezdjük, így találomra kiemeltem egy közepes szöcskét, beraktam a számba és megpróbáltam minél kevesebb rágással lenyelni. Amikor már odabent van és az ember nem szembesül a szanaszét álló vékony lábakkal, érdekes módon az agy átvált és azt mondja: nem ez a legfinomabb étel a világon, de jobb, mint mondjuk a céklafőzelék. Ízre ilyen lehet a bő olajban sült széna. Ahogy egyre lejjebb ástunk a zacskóban, előkerültek az ujjnyi sáskák is. Azokon már többet kellett dolgozniuk a fogaknak és mintha a széna mellett valami zamatuk is lett volna. A bambuszlárvák száraznak tűntek, a vastagabb csimaszok meg mintha zsíros majonézzel lettek volna megtöltve. A hagymás hangyák pedig egyszerűen beleragadtak a fogaink közé. Úgy néztünk ki, mint a gyerek, aki most tömött be egy nagy tál mákos tésztát. A falatokat kísérő folyékony bátorság sajnos gyorsan elfogyott, így a zacskó tartalmát nem sikerült teljesen elfogyasztani. De megtettük az első lépést, s ha nem is leszünk visszajáró vendégek, legközelebb már tudjuk mit érdemes másokkal megkóstoltatni. Ráadásul jóval izgalmasabb volt így belekóstolni a rovarvilágba, mint mondjuk véletlenül lenyelni egy kövér legyet a strandon.

Bangkok utcáin gyakran feltűnnek a hol motor oldalhoz épített, hol biciklivel kombinált vagy egyszerű két keréken guruló rovaros pultok. Némelyikük csak ízeltlábúakat kínál, mások azonban kókuszból készült édességekkel is kiegészítik a választékot. Kinek mi esik jól vacsora után, a tévé előtt, vagy az esti beszélgetés mellé. Édes, töltött kókuszgolyó vagy sós, szaftos hernyó. Mindkettőre van igény, az árusok nincsenek híján a kuncsaftoknak. Az ország észak-keleti részében élő isan népcsoport mindennapi étrendjéhez a mai napig hozzátartoznak a különböző sült ízeltlábúak. Alig egy hete voltunk az országban, mikor a fent említett régióba hívtak munkainterjúra. Délidő lehetett, s míg az angol részleg vezetőjére vártunk egy kosaras néni jelent meg a tanári ajtajában. Gusztusosan zacskóba, levél közé csomagolt bogarakat árult ebédre. Mellé pedig rizst kínált. A napi rutinkör része lehetett az iskola, többen is vásároltak.

Egy másik alkalommal Mac-nél ültünk, beszélgettünk és a különböző kórokat kezelő gyógynövényes whisky-keverékeket kóstolgattuk. Sok érdekes figura feltűnt a standnál, jöttek motorosok, haverok és a szomszéd bárok táncos vagy masszőrlányai közül is néhányan. Hébe-hóba mogyoró árusok érkeztek, majd tíz óra körül begurult a bogaras-békás ember is. Az asztalunk mellé tolta a kocsiját és a különböző rekeszekben álló halmokra bökött. Szöcske, sáska, hatalmas vizicsibor, tücsök, selyemhernyó bábja, hangyatojás. Volt választék. Egy külön vitrinben három fényesre polírozott skorpió, mellette apró sült békák. E kettő utóbbiból válogattunk. A békák kicsik voltak, ropogósra sültek, így csontostul, bőröstül-mindenestül el lehetett rágcsálni őket. A kevéske száraz hús keveredett az olajos ropi és a jól átsült csirkebőr ízével. Nem is volt olyan szörnyű, ideális sörkorcsolya. A skorpió fekete volt és akkora, mint a fél tenyerem. Az eladó gondosan eltávolította a farkáról a méregtüskét és mint valami ínyencséget helyezte elénk. Az ollója és a lábai ennek is ropogtak, vaskos teste azonban olyan volt, mintha földet forgatott volna az ember a szájában. Az egyik masszőrlánynak ízlett. Kimondottan élvezte, hogy érezni lehetett benne a skorpiópeték zamatát.

Többször láttuk, hogy finoman kisminkelt, elegáns bár- vagy táncos-tündérek jelentek meg a bogaras kocsi környékén, ebből is, abból is vettek egy zacskóval, majd két fellépés között be is falták a gyors, energia dús snacket. Mint később kiderült az éjszakában dolgozó lányok közül sokan az észak-keleti országrészből származnak. Valamint onnan érkezik az árusok többsége is. Kevés a munka, így a családot hátrahagyva leutaznak a fővárosba, majd az ott keresett pénzzel támogatják őket. Egy szorgos bogaras akár napi 1000 baht-ot (7500 forint) is megkereshet, ami nagyjából ötszöröse az otthoni fizetésüknek. Ezért azonban keményen meg kell dolgozniuk. A délután folyamán kisütik az árut, aztán akár éjjel kettőig is eltart, míg eladják azt. De korán reggel már talpon kell lenni, irány a piac, hogy beszerezzék a következő adag friss csemegét. Ráadásul egyiket-másikat elkészíteni sem könnyű. Például hogy a hernyók szét ne pukkanjanak, bő olajban és alacsony hőfokon kell sütni.

Sokan még mindig otthon fogják be a rovarokat: elég csupán kitenni a ház elé egy UV lámpát és hálóval begyűjteni az arra járó ízeltlábúakat. A többség azonban már speciális farmokon nő fel. A tücskök például másfél hónap alatt elérik a kívánt méretet. Zöldségeket esznek, vitaminokat kapnak így egészségesen kerülhetnek a fazékba vagy a serpenyőbe. A bogártenyésztés jó váltási lehetőség a felmelegedés miatt a rizsgazdálkodással felhagyni kényszerülő farmereknek, hiszen minimális befektetéssel juthatnak a gazdák tisztességes bevételhez.

Természetesen nem csak az európaiak, hanem a thaiok közül is vannak olyanok, akik fintorogva néznek a bogárevőkre. Egyesek magasra tartott orral húzódnak odébb a standok láttán, míg mások azt állítják, aki még nem kóstolta, az nem is tudja mit hagy ki. Mindenkinek megvan a személyes kedvence. Valaki a csiborra esküszik, mert azok viszonylag nagyok, sok rajtuk az ehető hús. Láttam olyan ötéves srácot, aki nagy élvezettel fejtette le a vastag kitinpáncélt, hogy hozzáférjen a rágós falatokhoz. Mások a ragacsos petével teli csótányért vannak oda, amitől szaftosak és jóízűek lesznek a falatok. A kínaiak és a vietnamiak a skorpióért rajonganak, úgy tartják azok farkában különös erő lakozik.

Egy csomag szójás sáska vagy hangyás hangya alig drágább egy buszjegynél. És ha nem fogy el, akkor megmarad a családnak vacsorára. Állítólag rizs mellé finom a csilis-citromfüves tücsök. Ugyan az étrendünkbe soha nem épültek be ezek a rovarok, de most már elég egy sört meginni, ha valakinek be akarom mutatni, hogy is kell egy mutatóujjnyi sáskát minél kevesebb rágással elfogyasztani.