HUA LAMPHONG

Nagy a forgalom a régi városrészben, de a taxi idejében kiér a vasútra. A Hua Lamphong állomás épülete impozáns, világháborús, beton repülőgéphangárra emlékeztet. Vonatunk az 5-ös vágányon áll, s indulás előtt még jut idő, hogy a kisboltban vizet és némi kaját vegyek. Arra az esetre, ha nem lenne a vonaton.

Ami persze kizárt: hiszen Thaiföldön ha 200 méternél többet kell gyalogolni, vagy 10 percnél hosszabb ideig kell várni az ételre, akkor baj van. Ideális thai horror kezdő klisé lehetne: egy reggelen nem nyitnak ki az utcai kifőzdék, majd kiborul egy fazék rizs. Étellel felszerelkezve szálltunk fel a Bangkok Hat Yai szerelvény 9. kocsijába. A vágány mellett egy drapp ruhás eligazítást tart hét fehéringesnek: ők lesznek a vonat személyzete. A lila kocsikon még alig vannak. Talán útközben fognak felszállnk. 14:45. Indulunk.

VONATTAL DÉLRE

Mocsárra épült, bádogtetős épületek mellett, majd modernebb blokkok között szalad a vonat. Olyan közel, hogy nem érdemes kihajolni egy pofonért, amit jobb esetben egy ág, rosszabban egy tető ad.

Jó egy órába tellik, míg elhagyjuk a fővárost. S habár dél az úticél, északnak tartunk először, majd nyugatra fordul a vonat, végül Nakhom Pathom állomása után fordulunk rá a helyes irányra. A ház egyre kevesebb, a zöld egyre több, ültetvények és erdők a vonat két oldalán.

A vacsorarendelést egyből indulás után felvették, színes étlapról választottunk. Nyolcra kértük, azt mondták kihozzák. Aztán megjelentek az egyik állomáson fel, a másikon leugró árusok, akik házilag előre csomagolt rizses, csirkés, tojásos, uborkás vegyestálat kínáltak. A menetrend szerint az említett településeken meg sem áll a vonat. Mégis időről időre feltűntek a főtt ételt, üdítőket vagy helyi édességet kínáló kosarasok. Talán a helyi állomásfőnök állítja meg nekik a vonatot, vagy szembeforgalom miatt áll ilyenkor a szerelvény, ki tudja. Mindenesetre a rendszer jól működik, a hogyan pedig megmarad a jól működő keleti káosz egyik misztériumának.