Vonatunk menetrend szerint reggel 6.25-kor fut be Hat Yai állomására. Vacsora után az még több, mint 9 óra. Sári aludt egy jót délután, így esélytelennek láttuk, hogy 10-kor megint elszundít. Felkészültünk a hosszú éjszakára. Már este 7 körül elkezdett járkálni a mi kocsinkért felelős fehér inges, hogy a nappali üléseket ágyakká alakítsa. Mi csak 8-ra kértük a vacsorát, így a legvégére maradtunk. Először a két egymással szemben lévő ülőhelyet tolta össze, majd vasutaskulcsának segítségével leengedte a felső ágyat is. Így alakult ki az emeletes felállás. (Mivel csak az alsó fekhelyek mellett van ablak és mivel azok alig drágábbak, mint a felsők, két kényelmes, földszinti helyet foglaltunk.) Aztán előkerültek a lepedők és az ötvenes férfi háziasszonyokat megszégyenítő gyorsasággal terítette le őket és húzta fel a párnákat. Minden friss és tiszta. Ami általában az egész vonatról elmondható.

A többi utas, főleg helyiek, korán behúzták a privát szféra kialakítására szolgáló függönyt. Mi meg Sárival bohóckodtunk, mesét néztünk és olvastunk, etettük rizzsel meg hússal, hátha elbágyad. Éjfélig bírta. Először Móni szórakoztatta, én aludtam, majd 11-kor cseréltünk s végül apa mellett szunyókált el nagy mocorogva. Hat előttre állítottam be az ébresztőt, hogy legyen még időnk kómásan összepakolni.

MEGÉRKEZÉS

Az éjszaka jól telt. Annak ellenére, hogy a thai vasúttársaság mintha az én testmagasságom (184 cm) alapján határozta volna meg a kényelmes ágyhossz méretét. Alvás közben nem, de a reggeli ásításnál már koppant a fejem.

Tegnap este még úgy volt, hogy reggel 6.25-re gördülünk be Hat Yai állomására, így hat előttre állítottam be az ébresztőórát. Fel is keltünk és vigyázba vágva magunkat ültünk az ágy szélén. Minden lassításnál azt hittük, hogy ez már a mi megállónk, de nem. Aztán kiderült, hogy még vagy két órára van Hat Yai.  Fél kilenc, mondta a fehér inges, mikor látta, hogy bőszen készülődünk. Így visszakúsztunk az ágyba és bámultuk a tájat, amit éppen kezdett bevilágítani a nap. Sári jót aludt, hol az ablak alá ékelődve, hol keresztben elnyúlva. Kávét a három kocsival előbbre található büfében lehetett venni. Kettőért indultam, de már odaúton beláttam, hogy csak eggyel fogok visszatérni. Nemcsak a kocsik közti átkelés tartogatott kihívásokat, hanem a thai síneket sem vonalzó mellett fektették.

Ha kettőt veszek, legalább félig mindegyik kilötyög. Ezt inkább egy pohárban hoztam el. Aztán háromnegyed kilenc magasságában a többi utas is szedelőzködni kezdett. Ez volt az igazi jel: hamarosan megérkezünk.